Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Mátyás Pál: Kolozsvári orvosdoktorok a XVI-XVII. század fordulóján (Balásfi Ferenc, Jacobinus Bernád, Hertel János)
leírja Hertelius egyetemi éveit: „A szász Hertel János 1586 november végén távozott Páduából Németországba, ahol még másfél éven át tanult a bázeli és heidelbergi egyetemeken, hogy újra visszatérve, 1589. április 12-én iratkozzék be az orvosi karra. Doktori oklevelének megszerzése után is Páduában maradt még néhány évig, ahol mint s indiens 1595-ben emléktáblát is kapott korábbi tanácsosi felirata mellé" ? % Amíg Hertel János orvosdoktor Páduában a botanika segédtanára és a növénykert felügyelője volt, Kolozsváron sok fontos esemény történt. Hunyadi Demeter unitárius püspök a kolozsvári plébános 1592. július 7-én bekövetkezett halála után a szász natio közül kellett új főpapot választani, és a jelöltek között a már említett Jacobinus Bernád doktor mellett Dávid Ferenc fia, Hertel János is esélyes volt. Eössi András székely főúr azt szorgalmazta, hogy Hertel János legyen az új plébános, 27 ő azonban nem vállalta a terhes atyai örökséget, és inkább a páduai növénytani professzori állásra pályázott. így hát lemondott a jól jövedelmező kolozsvári plébánosi állásról, és nemsokára a páduai botanikuskert kezelése alól is felmentették. „Hertelius János dolgait értettem — írta Kornis György apjának 1593. július 25-én — régen praevideáltam mindeneket, [tudtam] héjában fárad itt, de ha mondtam haragudt; im látja immár, hogy a két szék között csak a földön üresen maradott, mert itt a kertészséget is elvötték tölle, vagy inkább soha kezében sem akarták adni. Örömest immár haza is menne, de egyképpen szégyelli is nem is tudja mire, talán hamar meg is teccenék ki legyen. Nem volt bizony szerelmes uram atyám, itt oly nemhogy rese, csak spese is [nem haszna, csak kára]". 28 Hertel János legfontosabb tudományos tevékenysége földrajzi jellegű volt. Páduában ismeretséget kötött Giacomo Antonio Maginivel (1555—1617) a jeles olasz matematikussal és földrajztudóssal, aki Erdély leírásánál a Hertel tői kapott adatokat használta fel, amint azt az illető fejezet végén közölte is olvasóival: „De his omnibus Transi/vaniae Tabelláé locis et natura accurate et fideliter, fuimus eruditi a Joane Hertylio Transilua.no, Viro doctissimo Patauij nunc studiorum causa commorante". A Hertel által közölt Erdély leírása Ptolemaiosz földrajzi munkájának Magini által gondozott kiadásában jelent meg, először Velencében 1596-ban. 29 Hertel János 1593 júliusában elhatározta, hogy hazatér Kolozsvárra, jóllehet ott nem volt akkor üresedésben egy neki megfelelő állás. Szülővárosában a plébánosi stallumot a flamand Erasmus János, a városi physicusi állást pedig öreg barátja és egykori pártfogója, Jacobinus Bernád töltötte be. Hertel hazatérésének pontos időpontját egyelőre nem tudjuk megállapítani, annyi azonban biztos, hogy még Bernád doktor 1602-ben bekövetkezett halála előtt Hertel volt Kolozsvár város physicusa, azaz orvosa. Hertel János orvosdoktorra vonatkozó első hazai adat egy könyvbejegyzés volt. Sarmasági Zsigmond fejedelmi tanácsos, Torda vármegye főispánja 1601. február 1-én Kolozsváron Hertelnek ajándékozott egy könyvet, melybe a következő bejegyzést írta : „Ex ellen[tissimi] D. D. Johannis Hertely Medici Physici praestant[issimi] etc. Sigismund Sarmasaghy seribebat Claudiopoli die 1 Febr. Anno MDCI"? 0 Ebből a bejegyzésből több következtetést vonhatunk le: Hertel János 1600—1601-ben Kolozsvár város physicusa illetve 20 Veress Endre: Matricula et acta Hungarorum in Universitätibus Italiae Studentium 1221—1864. Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai 1221—1864. Bp. 1941, 210—211. 27 Pirnát Antal: Gerendi János és Eössi András. Irodalomtörténeti Közlemények 1970, 5—6, 683. 28 Utazások a régi Európában, i. m. 68. 29 Geographiae universae tum veteris turn novae absolut issimum opus duobus voluminibusdistruetum. Venetiis, 1596; Klein, K. K.: Ein siebenbürgischer Geograph des 16. Jahrhunderts. Siebenbürgische Vierteljahrschrift 55, 1932, 377—384. M Herepei, Adattár III, 509.
