Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)

FOLYÓIRATOKBÓL - History and Philosophy of the Life Sciences — 1982. (Kapronczay Katalin) - Medizinhistorisches Journal - 1981 (Rákóczi Katalin) — 1982. (Tamáska Péter)

SZEMLE FOLYÓIRATOKBÓL HISTORY AND PHILPSOPHY OF THE LIFE SCIENCES Vol. 4. No. 1. Castellani, Carlo : Ontogenesi di una disser­tazione: Le „Osservazione e sperienze sui vermicelli spermatid..." di L. Spallanzani. (125—757 pp.) A cikk szerzője Spallanzani műveinek hivatott tolmácsolója, hiszen 1978­ban ő volt az utóbbi idők egyik legszínvonala­sabb Spallanzani kötetének válogatója és ki­adója. Bár Spallanzani nem rendelkezett orvosi képesítéssel, kutatásai mégis igen fontosak az orvosi fiziológia fejlődését tekintve, a kísér­leti fiziológia megteremtőjének tekinti az orvostörténelem. Első, komoly visszhangot kiváltott vitáját az ősnemzés cáfolata jegyében folytatta Georges Louis Leclerc Buff on (1707— 1788) francia és John Tuberville Needham (1713—1781) angol természettudósokkal. Ezzel kapcsolatban, illetve ezeket a kutatáso­kat továbbfejlesztve, kísérleteket végzett külön­féle állati, majd az emberi petével, kimutatta az ondószál szerepét a megtermékenyülésben. E témában végzett kutatásait írta le Spallan­zani a címben jelzett munkában, amely az 1770—1773 közötti kísérleteinek pontos ana­lizálása. Lépésről-lépésre beszámolt kísérletek végzéséről és a levont következtetésekről. A cikk szerzőjének módja volt arra, hogy ere­deti Spallanzani kéziratokat is vizsgálat alá vessen, amelyeket Reggio Emíliában, a „Bib­lioteca Panizzi"-ban bocsátottak rendelkezé­sére. Ezzel lehetővé vált, hogy mintegy a gon­dolat születésétől fogva a kísérletek vívódásait is figyelemmel kísérhesse és bemutathassa, a később könyvalakban megjelent Spallanzani tanulmánnyal összevethesse. Kapronczay Katalin MEDIZINHISTORISCHES JOURNAL — 1981 Band 16. Heft 1—2. Paracelsusról szóló tanulmányokat közöl a folyóirat dupla száma. A szerzők neves kuta­tók, akik eredeti kéziratok alapján kívánják ezt a hatalmas életművet értékelni. Paracelsus életművének kritikai kiadásához azonban alap­vetően fontos kérdések várnak tisztázásra. Erre az eléggé hálátlan feladatra vállalkoznak a cikkek szerzői. Munkájukat erős kritikai szellem jellemzi, bátor szembenézés az eddigi értékeléssel, az érvényben lévő nézetekkel, helyenként már-már deheroizáló szigorúság­gal. Ez a kritikai alapállás vonatkozik az eddigi értékelésre, műveinek kiadásaira és a kommen­tárokra. A közzétett tanulmányok teológiai­filozófiai kérdéseket, valamint nyelvét-stílusát és lexikográfiáját érintik elsősorban, de fog­lalkoznak olyan kérdésekkel is, mennyiben vitte előbbre a gyógyszerészet, alkímia tudo­mányát a maga idejében. Rosner, Edwin: Hohenheims Bergsuchtmo­nographie. (20—52. p.) Karl Sudhoff egyik legjellegzetesebb Paracelsus-műnek nevezte, amely egymagában elegendő a halhatatlanság­hoz. Az orvostörténetírás elfogadta ezt az értékelést. A cikk szerzője szövegkritikai elem­zéssel és az életrajzi adatok pontosításával az alábbi véleményt képviseli: a monográfia pontos datálása ma már nem lehetséges. Az első könyv 1520-ban íródott, a traktátusok hamarosan azután, de a salzburgi tartózkodása előtt még. A negyedik könyv nem Paracelsus műve, valószínűleg valamelyik tanítvány tol­lából származik, és az 1560-as években kap­hatta a ránk maradt formáját. A cikk a müvek eredetiségére kíván rávilágítani, és hangsúlyoz-

Next

/
Thumbnails
Contents