Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)

ADATTÁR - Stirling János: Magyar (gyógy) növénynevek Diószegi Sámuel eddig ismeretlen röpiratában

Valószínű, hogy Diószegi ezeket a műveket, még ha 1807-ben nem is említi, már korábbról ismerhette. (A felsoroltak közül Veszelszki könyve jelent meg legkésőbb, 1798ban.) Megvizsgálva tehát a Jelentés szövegét, minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy szerzője Diószegi Sámuel. A Szöveg stílusa teljesen egyezik mindkét füvészkönyv stílusával. Legkorábban 1801-ben keletkezhetett — mert említi Földi halálának idejét —, legkésőbb 1806 végén. Minthogy Diószegi azt írja, hogy „az egész munkának nem sok hija van", becsléssel az időpont tovább szűkíthető, kb. 1804—1805-re. A Jelentést ugyanazokkal a betűtípusokkal nyomták, mint a Magyar füvészkönyvet és az Orvosi füvészkönyvet, tehát ez a nyomtatvány is Csáthy György nyomdájából kerülhetett ki. A jelentés tulajdonképpen fő részét az a növényjegyzék adja, mely az alább következő táblázat első két oszlopában szerepel, az eredeti orthográfia és sorrend megtartásával. (A sorrendben második és harmadik magyar név az eredeti nyomtatványon nyomdahiba miatt nem olvasható.) A jegyzék összesen 365 magyar nevet közöl, melyek közül 37-et sem a Magyar füvészkönyv, sem az Orvosi füvészkönyv nem említ. A táblázatból kitűnik, hogy a mai recens etnobotanikai nevek nagy része nem a megváltoztatott, hanem a Jelentésben szereplő nevekkel egyezik sok esetben, aminek az is a magyarázata lehet, hogy a megváltozott nevek többnyire erőltetett műszavak, akárcsak a nyelvújítás korának egyéb természettudományos műszavai. A két füvészkönyv névanyagát egybevetve (3. és 4. oszlop) megállapíthatjuk, hogy kettő kivételével (Fütéj és Szattyin illetve Zelnitze és Zetnitze Medgy) az Orvosi füvészkönyve átvette a Füvészkönyv neveit változtatás nélkül, függetlenül attól, hogy azok a Jelentéshez képest változtatott nevek-e? Úgy látszik, Diószegi a Magyar füvészkönyv sikertelensége miatt —- ami az Orvosi füvészkönyv előszavából is kiderül — egyedül maradt munkájával, és nem tartotta szükségesnek a nevek magyarosításának olyanfajta megoldását, amint azt a Jelentésben tette. J. STIRLING, Dr. phil. Budapest, Ferenczy I. u. 16, Hungary, H-1053