Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
TANULMÁNYOK - Rex-Kiss Béla: A vérátömlesztés története hazánkban — történeti előzmények és visszaemlékezés
A régi honvédségben is nagyon elhanyagolták a vtr kérdését, és teljesen felkészületlenül érte a II. világháború e tekintetben is a honvéd eü. szolgálatot. Ez főképpen arra vezethető vissza, hogy Németország nem építette ki kellő mértékben saját háborús transzfúziós szolgálatát. Magyarországon a Vöröskereszt 1939-ben létesített véradószolgálatot, kevés sikerrel. 1941-ben — az országnak a háborúba való belépése alkalmából — a Vöröskereszt nagyszabású véradótoborzást végzett, amelynek eredményeképpen 8645 személy (főként nők) jelentkezett véradásra. 1948-ban a Vöröskereszt Budapesten kb. 300 önkéntes véradót tartott nyilván [53]. Az I. világháború után már mindenki előtt világos volt, hogy a vércsoport-vizsgálat nélküli vtr-t végezni nem szabad. Azonban a vércsoport-meghatározás abban az időben nem volt könnyű feladat. Ez a körülmény akadályozólag hatott a vtr javallataira is. Figyelembe kell venni azt is, hogy az Rh vizsgálatok hiánya miatt, még pontos ABO vizsgálat ellenére is előfordultak halálos transzfúziós balesetek. Tehát nemcsak a doncrszervezés problémája, hanem a hibás vércsoport-meghatározás és a halálos szövődmény rizikója is sokakat visszatartott a vtr indikációjától. Nagyon hátráltatta a vércsoport-vizsgálatok elterjedését az a körülmény is, hogy hazánkban 1927-ig nem gyártottak szérumot az ABO csoportok meghatározásához. Ezeket vagy külföldről kellett behozni, vagy „házilag" előállítani. Kubányimk sikerült meggyőznie a „Phylaxia" Szérumtermelő Intézet akkori vezetőjét az ABO vércsoportok vizsgálatához szükséges tesztszérumok hazai gyártásának szükségességéről és hasznosságáról. Ennek eredményeképpen 1927-ben a „Phylaxia" forgalomba hozta „Haemotyp" néven a 11(A) és III(B) típusú tesztszérumokat. 1939-ben a helyzet e téren annyiban változott, hogy a tesztszérumokat „Serotyp" elnevezéssel hozták forgalomba és megváltoztatták jelzésüket is: az addigi Jansky-féle római számok helyett az alfabetikus jelzésre tértek át. Ugyanekkor forgalomba hozták 3-ikként a 0-csoportú tesztszérumot is. 1 Más természetű problémák merültek fel az Rh-vizsgálatok bevezetésével kapcsolatban. Sokan voltak, akik kétségbe vonták fontos szerepét és vizsgálatának nélkülözhetetlen voltát a vtr-nál is, a felszabadulást követő első években. Alapos felvilágosító munkát kellett végezni ennek érdekében. Közrejátszott ebben az akkori bel- és tudománypolitikai helyzet is, amely nem kedvezett a „nyugati" eredetű tudományos eredmények hazai elterjedésének és elfogadásának. Ezen kívül a vércsoportkutatás — a Mendel-féle öröklési szabályokon alapuló öröklésmenet miatt [4] — „szálka" volt a Liszenko—Lepesinszkaja-féle sztálinista genetikai elmélet néhány hazai híve szemében is. Az Rh-vizsgálatokhoz szükséges anti-D tesztszérumot eleinte szintén külföldről kellett beszerezni. Ennek hazai gyártását (az ÓVSZ központi kutatóintézetének segítségével) 1 A tesztszérumok jelzésével kapcsolatban meg kell itt jegyeznem, hogy a Népszövetség Közegészségügyi Bizottsága már 1928-ban foglalkozott a vércsoport nómenklatúra kérdésével, és olyan javaslatot fogadott el, amely szerint a római számok helyett az eredeti, nagybetűkkel való jelölést kell alkalmazni a vércsoportok jelzésére. Ezt a javaslatot több állam nem vette figyelembe és megmaradt a római (Jansky- vagy Moss-féle) számokkal való jelölés mellett. Ez természetesen konfúzióhoz vezetett mind az irodalomban, mind a gyakorlatban. A „Phylaxiát" a jelölés megváltoztatására Johan Bélának (a belügyminisztérium eü. osztálya vezetőjének) a levele késztette; ebben hivatkozott a fent említett népszövetségi javaslatra. (Az egészségügy a felszabadulás előtt a belügyminisztériumhoz tartozott annak egyik osztályaként, amelynek vezetője hosszú ideig Johan Béla volt.) Meg kell itt említenem, hogy magyar szerzők (Eisler és Kovács [8]) már 1930-ban javasolták beszárított tesztszérumok használatát vércsoportvizsgálat céljaira.
