Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

TANULMÁNYOK - Kerekes László: Miért vallott kudarcot Balogh Kálmán, a bakteriológia magyar úttörője?

Híres sőt nagy búvárok állításai sohase tartsanak vissza senkit az igazság keresésében ott, ahol azt ha nem is feltalálni, legalább megközelíthetni véli.'''' Vádolhatjuk-e a sorsot, hogy neki magának mégsem lett része a küszöbön álló felfedezésekben? Azon elgondolkodhatunk, hogy mennyi része volt a kudarcában évek óta megmerevedett szakmai szemléletének, egyénisége belső vagy az események rajta kívül álló végzetének. Tény, hogy 1882 után nem találtuk a nyomát bakteriológiai kutató munkásságának. Csupán a már említett orvosegyesületi előadásában utal röviden arra, hogy maga is végzett gümőkórral állatkísérleteket. Az Orvosi Hetilap 1882. december 3. száma részletes beszámolót közöl erről az előadásról, amely a vita során Balogh Kálmán saját, akkor már sok tekintetben túlhaladott nézeteinek utolsó, drámai apológiájává válik. [25] A referátum: „Balogh Kálmán tnr. értekezik a Schizophytonokról". Bevezetőjében elmondja ismert kételyeit a baktériumok rendszerbe foglalásával kapcsolatban. „Ennélfogva előadó nem csatlakozhatik azok nézetéhez, kik a hasadó növényeknek a különböző betegségekben előjövő fejlődési alakjait hosszúságuk és vastagságuk, nemkülönben a színanyagok irányában magaviseletük szerint különböző fajoknak tartják, s ezeket mint az illető betegségek előidéző hatányait tekintve e betegségek szerint elnevezik. A növények az állati testre gyakorolt hatásuk szerint fajokká nem csoportosíthatók. Előadó különösen a főváros vidékén található mocsarak vizében és iszapjában előjövő fejlődési alakokat vizsgálta és azokkal házinyulakon kísérleteket tett. A nagy változatosságot mutató fejlődési alakok a kísérleti állatokban gócos megbetegedést okoztak, és ugyancsak változatos alakban voltak láthatók. E pálczikák methylénkékkel festődtek. E góczokat a szerző nem tartja gümőknek csupán hasonlóságuk alapján. A gümős köpetekben előforduló Schizophytonok fejlődési alakjaival előadó intézetében szintén történtek kísérletek, eddig azonban azok által gócos megbetegedések előidézése még nem sikerült." Előadását azzal fejezi be, hogy „a Schizophytonok fejlődését még tanulmányozni kell. .. a gümőkór ragályosságának vagy fertőző voltának eldöntését azonban nem kell szükségképpen azokkal kapcsolatba hozni". Az első hozzászóló Korányi Frigyes volt. Megérti — úgymond — az előadó óvatosságát. „Ha a nehézség már nagy volt a histologia területén, .. .sokkal nehezebb állást foglalni a bakteriológia területén, ahol nemcsak alak-, hanem életnyilvánulások és a baktérium fajok biológiája az irányadó." A következő kérdéseket intézi az előadóhoz: 1. Az iszapból vett Schizophytonok úgy festődnek-e mint Koch bacillusai? 2. Milyen tömörségben alkalmazta belégzési kísérleteit? 3. Tekintetbe vette-e, hogy a fertőzés után késve szoktak jelentkezni a gümőkór tünetei? „Baumgarten, Conheim a mellső szemcsarnokban beoltott legcsekélyebb mennyiségű gümős anyagtól helybelileg semmi maradó lobot nem láttak, de 2—4 hét múlva az irisen gümők képződtek, melyek szintén gümő ragályozó képességgel bírtak. Koch bacillusai képesek az úgynevezett Reinculturára, melyekkel a többszörös generational is sikerült a beoltás." A felszólaló „bár e tanban törekszik óvatos maradni... ma már kénytelen azt mondani, hogy a tudomány minden critériuma arra mutat, hogy az anthrax bacillusból ered. Ha azon adatok, melyeket Koch, Conheim, Baumgarten felhoznak igazak, akkor indokoltnak látszik a bacillus tuberculosis elfogadása." Ezután Fodor József jelentkezik szólásra. „Csatlakozik előadó azon nézetéhez, hogy a bactériumok tanában igen óvatosak legyünk, s ezen óvatosságot külön érdemül emeli ki az előadásban. Ma már azonban minden betegségnél külön bactériumot vesznek fel... Azon nézetet vallja, hogy több betegségnél a fertőzés bizonyos bactériumoktól függ, melyek bizonyos fokú alaki és physical tulajdonság által megkülönböztethetők más tulajdonságú bactériumoktól. Ha az előadó az iszap bactériumokkal tuberculosist idézett elő, akkor