Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

TANULMÁNYOK - Kerekes László: Miért vallott kudarcot Balogh Kálmán, a bakteriológia magyar úttörője?

zése [8], amely 1862 végén jelent meg az Orvosi Hetilapban. Eszerint a láz ingadozásában döntő szerepe van a tejsav felhalmozódásának: a „láz góchelyén" csökkenti a fehérje felszívódását a vérből, ami tovább az anyagcsere csökkenésével jár. Erre a láz is csillapul, majd a tejsav eltűnésével ismét emelkedik. „Ha ez hosszabb időt igényel, származnék a 3—4-ed napos láz, míg ha arra rövidebb idő is elégséges volna, előáll a mindennapos láz.(. . . ) Hátra volna még az egyéniségnek a láz menetére való befolyásáról szólanom... (lobos, ingerlékeny, erővesztő és aszláz)... minthogy azonban az ilyen féleségek az egyéniség és a helyi bántalom fokozata szerint megfejthetők és sokszorozhatok, tárgyalásukat jelen értekezetemböl kihagyom, melynek egyedüli célja volt, hogy különbféle a láz lényegére nézve meglevő, lábrakapó nézetekre megjegyzéseket téve, arra figyelmeztessek, miszerint a természettudományi búvárlás és a tárgyilagosság terét soha el ne hagyjuk s képzeletbeli dolgok után ne kapkodjunk" íme a végkövetkeztetés nemcsak a körülhatárolt szakmai kérdést illeti, hanem egész egyéniségének jellemző megnyilatkozása, amellyel a későbbiekben többször is találkozunk majd. Balogh Kálmán megemlékezik arról a szélesen gyűrűző vitáról is, amely nemrég fejeződött be azzal, hogy „a láz nem önálló kórfolyamat, hanem mindig valamely a szervezetben jelenlevő és lefolyó rendelenességben találja okát". Az okot illetően először Liebiggel vitázik, aki szerint a fertőző betegség és utána az immunitás úgy jÖn létre, hogy a kívülről behatoló „gerj" a vérben vagy a testben levő anyagot erjedésbe hozza, majd ez utóbbi reakcióban a gerjet közömbösíti. Balogh Kálmán a cellularpathológia elveinek megfelelően úgy véli, hogy a betegségek alapja a helyi szöveti elváltozás. Az immunitás pedig úgy jön létre, hogy megváltozik a szövet tulajdonsága s ezáltal az újabb megbetegedéssel szemben ellenállóbbá lesz. A szöveti elváltozás maga okozza a lázat. Nem tartja tehát szükségesnek „valami különös méregnek, a gerj-nek" a feltételezését. „A szóbanforgó bántalmak akkor támadnak, midőn a szövet bizonyos meghatározott táplálkozási állapota (ekkorig = X) bizonyos meghatározott viszonyok szerint módosult külvilági hatányokkal (ekkorig szinte = X) kölcsönös egymásra való hatásba jön." Persze ez a mi ismereteinkhez kissé bizonytalanul illeszkedő elgondolás nem azonos a szöveti immunitás mai koncepciójával. Az egész inkább mintha a cellularpathológia adaptációjának egyéni változata lenne. Balogh Kálmán azonban itt is nehezen mondja ki az utolsó szót. „Ezek azok az indokok — írja —, melyek reám kényszeritőleg hatottak, hogy... a kóros vérvegyek és több más rejtélyességek rémhonával szakítsak. Nézetem nem képez ugyan befejezett egészet..." (kiemelés tőlem — K. L.). Ez az óvatos állásfoglalás, a tárgyilagos kételkedés nyitvahagyott kapuja szinte rituálé Balogh Kálmán bakteriológiai tárgyú munkáiban. A „véletlen" folytán már a következő évben vissza is tér ezen a nyitva hagyott kapun át. Ekkor kerül vele először testközelbe a baktérium és a fertőző betegségek összefüggésének a kérdése. Több mint tíz év múlt el teljes érdektelenségben azóta, hogy Davaine baktériumokat látott lépfenében elhullott állatok vérében, majd ezzel a vérrel át tudta oltani a betegséget egészséges állatba. Davaine eredményeit Bernard ismerteti újból az Académie des Sciences 1863. „nyárhó" 27-én tartott ülésén. Balogh Kálmán beszámol erről az Orvosi Hetilapban [11], és hozzáfűzi, hogy „ha tobábbi vizsgálatok hasonló eredményt mutatnak fel, igen nagy fontosságúvá válhat az úgynevezett erjedési betegségek kór tanára nézve, melyekhez a lépfenén kívül a hagymáz, váltóláz és a heveny küteges betegségek soroltatnak. S ezért a legnagyobb érdekünk, hogy idevonatkozólag kísérletek tétessenek." Mégsem maga kezdeményezi Davaine eredményeinek kísérleti ellenőrzését, hanem a gyógyító orvosi gyakorlat jelentkezik nála ezzel az igénnyel. Egy keszthelyi orvos lépfenében elhullott állatok vérét küldi neki vizsgálatra. Balogh Kálmán látni véli a baktériu-