Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

TANULMÁNYOK - Fazekas Árpád: A magyar nyelvű herbárium irodalomról

latban, később pedig levelező viszonyban volt."

2

'

0 Zsámboki János (1531 — 1584) nagyszombati születésű humanista tudósunk botanikai munkásságára és Clusiushoz fűződő bécsi kapcsolataira már utaltunk. Tény, hogy Clusisus társaságában beutazta Magyarország és Horvátország egy részét. Hibát követnénk el tehát, ha csupán Clusisus személyes szerepét látnánk és nem ismernénk fel az itáliai (Balsaráti Vitus János, Zsámboki János, Körös Fraxinus Gáspár) és német egyetemeken tanuló (Wittenberg: Melius Juhász Péter, Balsaráti Vitus János,

2

" Purkircher György) és peregrináló magyar diákok, a későbbi orvosbotanikusok jelentőségét. Takáts Sándor szerint a „régi magyar nagyasszonyok" [29] a gyógyító füvek ismerete, továbbá a fű-vízvevés és virág-vízvevés (lepárlás útján), a kertészkedése különféle liktáriumok készítése,

2, a gyümölcsök és zöldségek aszalása terén széles körű elméleti és gyakorlati tudással bírtak : „Tudott dolog, hogy a kertészkedés a kultúrának hőmérője. S ha azt látjuk, hogy a 16. században nálunk a kertészkedés és a kert termésének feldolgozása olyan magas fokon áll ott, hog y a külföldiek is hozzánk fordultak, akkor el kell ismernünk, hogy a kultúra nálunk igen magas jakon állott". Mindezen tényezők tehát egy időben és egymást erősítve hatottak ! Ezenkívül a wittenbergi egyetem kapcsán rá kell mutatni a reformáció nagy szellemi és kulturális szerepére, amelynek során a különböző népek anyanyelvén kezdték közölni az ismereteket. így az 1577-ben íródott és latin című Ars Medica

28 is ízig-vérig magyar orvosi könyv, amely anyanyelven foglalta össze az akkori Európa orvostudományának fontosabb gyakorlati ismereteit, 1000 ívrét oldalnyi terjedelemben. Szepesiné Benda Mária vizsgálva a XVI. sz. magyar orvosi nyelvét, összehasonlította az Ars Medica, a Meliusféle Herbárium, a Beythe-féle Fives könüv valamint a Frankovith-féle Hasznos könüv orvos-egészségügyi szó, szakszó és kifejezések számát (ezek sorrendben: 1571, 544, 461, és 110; összesen: 2686), s megállapította: „. . .alig-alig hiányzott valami az európai szintű magyar orvosi nyelv kifejlődéséhez már a XVI. században." [26] Sajnos az Ars Medica nem került annak idején kinyomtatásra, a kézirat különféle helyeken lappangott, s így a maga korában alig hathatott. El kell tehát fogadnunk Szabó T. Attila véleményét [25] amely szerint a Melius-féle „Herbárium a hazai gyógyítás történetében is úttörő, ez a gyógyítás tudományának első magyar nyelvű rendszeres nyomtatott összefoglalása." Hazánk25 Szabó T. Attila 18., 27. 26 Balsaráti Vitus János már egyetemi évei alatt kitűnt növényismeretével. Páduában működött ekkor az első orvos-botanikus kert 1545 óta. (Koncz Éva: A természettudományok oktatása. Természet Világa 112. 1981. 10. 437-439.) 27 16. jegyz. uo. 28 Varjas Béla [30] szerint az Ars Medica: „Régi magyar orvosi irodalmunknak tulajdonképpen társtalan alkotása. Legközelebbi rokonának talán még Pápai Páriz Ferenc Pax corporis, azaz Az emberi testnek belső nyavalyáinak Okairól Fészkeiről és azoknak orvoslásának módgyáról való Tractája (Kolozsvár, 1690) tekinthető, de ez anyagának bőségét tekintve messze elmarad XVI. századi elődje mögött. Nem Melius- vagy Beythe-féle herbárium ez, még kevésbé Frankovith Gergely-féle kuruzslókönyv... Balsaráti seborvoslásról írt szakszerű műve is csak részletmunka. Társait a nyugati orvosi irodalom hasonló alkotásai között kell keresnünk" Meglepő, hogy Weszprémi [31] alapvető munkája nem említi az Ars Medicát, sem szerzőjét, Lencsés Györgyöt. - Az is elgondolkoztató, hogy Magyary-Kossa [16] négy kötetes orvostörténeti munkájának 1931-ben kiadott adattárában is összesen csak 10 sorban — egyebek között ekként — írt: „...A marosvásárhelyi gr. Teleki-könyvtárban van egy nagyobb terjedelmű ( több mint 300 oldalas ) magyar kézirat a 16. századból... a nagyérdekű kézirat bővebb ismertetését (szemelvén vekkel) lásd a Magvar Nvelv c. folyóirat IX. évifolvamában ( 1913.) 373 — 377. oidr Ma már tudjuk, hogy 1000 oldalas kéziratról van szó, amelyet jóllehet 1943-ban Kolozsvárott kinyomtattak (656 old.; javarészt elpusztította a II. világháború) mind a mai napig nem hatja át megfelelően a magyar irodalmat és orvostörténetet. [23, 30]