Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Laennec és Skoda, a belgyógyászati diagnosztika klasszikusai (angol nyelven)

which may be conceived as a resignation due to several disappointments. At the beginning of his career, Skoda took active initiatives based on anatomo-mechanic considerations. It was upon his encouragement that the surgeon Schuh performed pericardicentesis and thoracocenteses of different indications. Skoda became cautious or rather over-cautious in this matter after unfavourable experience. He urged the introduction of chloral hydrate and salicylic therapies. We know that Europe-wide these also failed to meet expectations. As a follower of the local patho-chemical view, Skoda was also one to recommend turpentine inhalations as a treatment for pneumonia. Though one could give good reasons for it, still the results were not satisfactory. Skoda had to resume that well as keen perception and logic work in diagnostics, as insufficient they are in contemporary internal therapy. One of the consequences was the frequent prescription of laurel leaf extract and that reserve in medication which made him unpopular with the chemists of Vienna. Another issue was that defensive attitude where professoral authority was manifested in revealing prognosis, mostly an unfavourable one, rather than in cheerful optimism and activity so much needed by the patients. In the bare milieu of early nineteenth century general hospitals, where mainly the destitutes of the big cities ended their miserable life, in the sombre and dangerous world of anatomic theatres was developped classical internal diagnostics based on anatomic pathology. Essentially this was achieved by two generations of proliferous medical researchers. The two leading figures of the movement: René-Théophile-Hyacinthe Laennec, one of the greatest scientists of clinico-pathology, and Josef Skoda to whom we owe the scientific phenomenology of physical diagnostics. Treating their major works allowed us to get somewhat familiar with their professional culture, with the value of their achievements which deserve for ever the gratitude and respect of posterity. Összefoglalás A kórbonctanilag megalapozott klinikai diagnosztika két klasszikusának, Laennecnek és Skodának tudományos tevékenysége szorosan összetartozik. Főműveik — egymást kiegészítőén — a belgyógyászat haladásának igen termékeny időszakát reprezentálják. R. Th. H. Laennec 1819-ben megjelentetett, „Traité de 1' auscultation médiate" c. műve a tüdő és a szív belbetegségeinek addigi legátfogóbb és egyben legalaposabb összefoglalása. Számos új vagy új szempontból megvilágított kórformát (emphysema pulmonum, pneumothorax, hydrothorax, tbc-s tüdőelváltozások, szívburokgyulladás stb.) mutat be, különleges figyelemmel az általa kidolgozott közvetett hallgatózási módszerre, melynek új eszközét, a sztetoszkópot is Laennec vezette be a gyakorlatba. Josef Skoda, az 1839-ben kiadott „Abhandlung über Perkussion und Auskultation" c. munkájában már a fizikai diagnosztika addig összegyűlt terjedelmes anyagát tekintette át, melyet kritikusan kezelt és korrigált. Kiemelkedő fizikai-akusztikai ismeretekkel rendelkezett, ésezen az alapon tanulmányozta a diagnosztikailag felhasználható hangjelenségeket. Tisztázta többek között a tüdőszövetek hangvezetési viszonyait, a tympanisztikus kopogtatási hang, az ép és kóros szívhangok keletkezési mechanizmusát. Elvileg szemben állt azzal a, részben még Laennecre is jellemző, régebbi szemiotikai nézettel, mely szerint valamely specifikusnak vélt tünetből, vagy tünetcsoportból közvetlenül bizonyos diagnózisokra lehet következtetni. Skoda nosológiája egy tőről fakad a múlt század 40-es éveiben elterjedt ún. élettani belgyógyászati iskoláéval, mely az addig elfogadott nosologiai egységeket élesen kritizálva, a kórfolyamatok mélyebb elemzését tűzte ki célul. E vizsgálódás szellemében Skoda felismerte pl. a keringési