Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

FOLYÓIRATOKBÓL - Journal of the History of Medicine and Alied Sciences, 1981—1982 (Magyar László)

roszkopizáló-estélyeket is rendeztek. Hihetetlen lehetőségek nyíltak a tudomány népszerűsítése előtt: hivatásos tudósok és dilettánsok mikroszkopizáltak együtt. E diadalútnak a századforduló táján vetett csak véget a specializálódás, amely a laikus számára mindent megközelíthetetlenné és így érdektelenné tesz. A mikroszkóp fétisből újra tudományos eszközzé „degradálódott". Warner sokhelyütt mulatságos cikke e furcsa divathullám történetét meséli el, kutatva a jelenség társadalom-pszichológiai okait is. Seufert, W.—Seufert, W. D.: The Recognition of Leukemia as a Systemic Disease (34—50. p.). A múlt század második felében az orvostudomány hatalmas léptekkel jutott előbbre a fehérvérűség elleni küzdelemben. Virchow, J. H. Bennett, N. Friedrich, E. Neumann, Ehrlich és mások eredményei a betegség fölötti közeli diadal reményét keltették. E remények azonban mindmáig nem igazolódtak. E tény még érdekesebbé teszi a leukémia elleni harc virágkoráról tudományos ismeretek birtokában írott tanulmányt. Morgan, J. P.: The First Reported Case of Electrial Stimulation of the Human Brain (51—64. p.). A föltevést, hogy az emberi agyban egyes mozgásközpontok lokalizálhatok és elektromosan stimulálhatok, 1874-ben bizonyította először egy bátor amerikai tudós: Roberts Bartholow. A markáns egyéniségű Bartholow, kinek életrajzával cikk írója megismertet minket, egy halálosan beteg nőt választott kísérlete alanyául. A súlyos etikai kérdéseket föltevő, ám óriási hasznú vizsgálat számtalan támadást zúdított elvégzőjére. A tanulmány a kísérlet és az általa kavart tudományos viták történetét beszéli el. Vol. XXXVII. No. 2. Pollitt, R.: The Wounding and Treatment of William of Orange in 1582 (135— 158. p.). 1582. márc. 18-án Orániai Vilmost, a németalföldi szabadságharc vezetőjét egy, a spanyol udvar által küldött bérgyilkos közvetlen közelről fejbelőtte. A merénylő azonnal halálát lelte, nem így az áldozat: fejsebe gyógyíthatónak bizonyult. Kezelésére az akkori Európa legjobb sebészei gyűltek össze, hogy a kor legmodernebb eljárásaival kísérletezzenek a szerencsétlen hercegen, a seb veszélytelenségét tekintve meglepően kevés eredménnyel. A beteg személye folytán a kezelésről egyedülállóan részletes beszámolók maradtak fönn, így Pollitt cikke érdekes képét adhatja nem csak a korabeli sebészet állapotának, hanem azoknak a politikai manővereknek is, amelyek a betegágy hátterében zajlottak. Vilmost egyébként két évvel később végzetes merénylet érte: ezúttal testébe találtak a gyilkos golyók. Stevenson, L. G.: Exemplary Disease: the Typhoid Pattern (159—181. p.). A tanulmány egy tipikus betegség: a typhoid (a hastífusz egy változata) orvosi szempontú történetét dolgozza föl, és azt nyomozza, hogyan jutott el a tudomány ahhoz az aspektushoz, amelyből e betegséget ma szemléli. A cikk voltaképp az epidemiológiai gondolkodás és a járvány-therápia kialakulásának története. Vol. XXXVII, No. 3. Editorial: The Education of Historians of Medicine (265—269. p.). Az USA-ban már hosszabb ideje szervezetten képzik az orvostörténészeket. A kiadói cikk írója az efféle képzés nehézségeire hívja föl a figyelmet. Az orvostörténész számára ugyanis három tudományág ismerete szükséges: az orvostudományé, a történettudományé és az orvostörténeté. Ha az orvostörténész e háromból csupán egy területen is tájékozatlan — állapítja meg a szerző —. már nem képes ellátni föladatát. A képzésnek tehát e követelményekhez kéne igazodnia: meg kell találni a célravezető, ugyanakkor emberileg lehetséges középutat. Winkler, E. A.: Ernst Unger: A Pioneer in Modern Surgery (269—286. p.). E tanul-