Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

FOLYÓIRATOKBÓL - Janus, 1980—1981 (Szlatky Mária)

Antoine Luyendijk-Elshout cikke Musgrave támadását ismerteti Stahl és Boerhaave ellen. Musgrave ..Apologia pro Medicina Empirica" című könyvében fejti ki véleményét, Boerhaave ellen anatómiai érveket hoz fel, állítván, hogy nem igaz az a tétel, mely szerint a vér a tüdőben gyorsabban keringene. Stahl animizmusát pedig filozófiai érvekkel cáfolja. Marielene Putscher: Jaspers und Van Gogh — oder über Krankheit und Kunst című tanulmányában a művészetek és a pszichopathológia kapcsolatát kutatja. Jaspers, aki 30 évvel volt fiatalabb Van Goghnál, ugyancsak sokat foglalkozott evvel a témával. Fő művében, az Allgemeine Psychopathologie-ban (1913, 1922) külön fejezetet szentelt ennek a témának, „Strindberg und Van Gogh, Versuch einer pathographischen Analyse" címmel Van Gogh betegségét skizofréniának tartja, művészetét expresszionizmusnak, és a kettő kapcsolatát szinte szükségszerűnek tételezi. Marielene Putscher evvel nem ért egyet: felvonultatja Van Gogh orvosainak diagnózisait — ezek többnyire epilepsiaként határozzák meg a betegséget —, valamint hatalmas szakirodalmi (művészeti, orvosi) irodalomra való hivatkozással kísérli meg annak bizonyítását, hogy Jaspers véleményét megcáfolja. No. 4. Ez a szám „Huygens-S2Ám", a cikkek Huygens (1626—1695) életével, munkásságával foglalkoznak, vagy ehhez kapcsolódva a logaritmus történetét stb. írják le. Orvostörténeti vonatkozású tanulmányt e szám nem tartalmaz. JANUS— 1981 Vol. LX VIII, No. 1—3. H. A. M. Snelders tanulmánya egy amszterdami patikus — Willem van Barnevald (1747—1826) életútját és tudományos munkásságát követi nyomon. Barnevald Lavoisier követője volt, nevét elsősorban a fotoszintézis (1778) leírásával írta be a tudománytörténetbe. Számos kisebb jelentőségű tanulmányával kapcsolatban minduntalan felvetődött a prioritás kérdése. Stephen R. Ell: The two Medicines című írása nem két orvosról szól, hanem a középkor kétféle orvos-attitűdjét, illetve az orvos szerepének kétféle középkori felfogását írja le. Elsősorban ismerteti az Egyház hivatalos álláspontját, másodsorban azon egyházi emberek koncepcióját, akik köztudomásúan nagyra becsülték és értékelték mind a természettudomány eredményeit, mind az orvostudományt. A cikkben rövid összefoglalását találjuk Szent Hildegard nézeteinek, a salernói orvosi iskola szerepének, az orvos és sebész középkori szembeállításának stb. Ugyancsak megismerhetjük Roger Bacon, Albertus Magnus idevágó nézeteit: az orvoslás ,,forma et ratio sanitatis", az orvos szerepe, hogy segítsen a természetnek a cél, vagyis az egészség helyreállításában stb. A továbbiakban két tanulmányt olvashatunk Huygens (1626—1695) munkásságáról, valamint egy mechanika-történeti és egy asztronómia-történeti tanulmányt. A mikroszkóp történetéhez nyújt adalékot két tanulmány: /. van Zuylen Leuwenhoek mikroszkópjáról, Marian Fournier Huygens mikroszkópos vizsgálatairól számol be. No. 4. Mindössze két nagyobb lélegzetű tanulmányt tartalmaz Van de Broet-ról és az egyiptomi aritmetikáról. Orvostörténeti vonatkozású cikk e számban nem található. Szlatky Mária