Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Matuschka, Michael E: Gynäkologische Sterilisation zur Zeit des Hexenwahns (B. Szalkay Judit)

sze az, amelyik az udvari orvosokról szól: a szerző bennük látja az alkalmazott, bérből élő egészségügyi dolgozók őstípusát, de igen érdekes a pseudo-hippokratészi „Parangeliai" elemzése, vagy a hellenizmus kori orvostársadalom tagozódásáról olvasható gondolatmenet is. bridolf Kudlien könyvéből, nem csak a hellenizmus kori görög orvos társadalmi állását, viszonyait ismerhetjük meg, hanem tisztábban láthatjuk a ma gyógyítóinak helyzetét és e helyzet kialakulásának okait is. Magyar László Matuschka, Michael E. : Gynäkologische Sterilisationen zur Zeit des Hexenwahns. Graz, 1981. S. 69., Abb. 14. Az öt fejezetre tagolódó munka első részében a XV—

XVI. századból két olyan esetet ismertet a szerző (Mark grófság, Bamberg hercegség területéről), ahol az állatok kasztrálásával foglalkozó apák saját lányukat sterilizálták. Miután feltételezhetően mindkét műtétet — az állatoknál is alkalmazott eljárással — hasvágással hajtották végre, e két esetet tekintik a leparotomia első kísérleteinek. A harmadik fejezet tárgyalja részletesen az említett két gynecológiai sterilizáció feltételezett lefolyását, leszögezve az erről szóló vélemények alapján, hogy mindkét esetben nemcsak az uterus, de az ovariumok kiirtása is bekövetkezett. Az Európa különböző országaiban alkalmazott kasztrációs módszereket írja le a második fejezet. Ezen eljárásokról többek között Mascall, Herrera és Diemerbroeck írt részletesen. Kitűnik, hogy a XVI—XVII. század folyamán a vizsgált területeken leggyakrabban a bilaterális petefészekkiirtást alkalmazták az állatok esetében. Úgy tartották ugyanis, hogy az ily módon sterilizált állatok gyorsabban híznak és húsuk is jobb ízű lesz. Történelmi visszatekintés a kasztráció történetére a negyedik fejezet. A neves svájci anatómus és botanikus professzor Bauhin (1560—1624) egy 1500-ból származó esetet írt le, amikor egy Jacob Nufer nevű férfi saját feleségén végezte el az első — a „császármetszésnek" is nevezett — ilyen beavatkozást, miután az asszony több napi vajúdás után, még az odahívott 13 bába segítségével sem tudta világra hozni gyermekét. A férj, aki jártas volt a nőstény disznók kasztrálásában, végső elkeseredésében hajtotta végre a műtétet, mely a leírás tanúsága szerint sikeres kimenetelű volt, sőt az asszony a későbbi években még több gyermeknek adott életet. Az anesthesia és az antiszeptikus műtéti eljárások bevezetése előtti időkben még több alkalommal fordult elő ilyen „szükség-műtét", de nemcsak mint a császármetszés elődje, hanem gyógyító céllal megkísérelt ovarium eltávolítás formájában is. A gynecológiai műtétek steril körülmények között csupán a 19. század végére fejlődtek rutin-beavatkozássá. Nagy segítséget nyújtottak az eljárások tökéletesítéséhez a sertéseken végzett boncolások : általános vélemény szerint ugyanis a sertés belső szerveinek felépítése hasonlít leginkább az emberi szervekhez. Johannes Wierus ( Depraestigiisdaetnonum) 1538 és 1586-ban kiadott művében részletesen ír a sterilizátióról (V. fejezet), melyet abban a korban a boszorkánysággal és boszorkányüldözéssel hoztak kapcsolatba. Boszorkánynak rendszerint a melancholiába eső, depressziós, idős asszonyokat gyanították és úgy tartották, hogy ezek a természetfeletti erőkkel „cimborálva" idézik elő az asszonyok terméketlenségét és a férfiak impotentiáját. A könyvet a témához kapcsolódó 14 fekete-fehér illusztráció, gondosan összeállított irodalom- és névjegyzék zárja. B. Szalkay Judit