Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Bleker, Johanna: Die Naturhistorische Schule (1825—1945) (Hidvégi Jenő)

Steger egy régi orvos-sebész családból származó orvos, aki tanulmányait Zürichben, Tübingenben, Berlinben és Würzburgban folytatta. A közölt 39 levél, amelyeket tanulmányai alatt írt szüleihez, a zürichi orvosegyetem Orvostörténeti Intézetében találhatók. A levelek forrásértéke különleges, hisz Steger az általa látogatott egyetemek belső életéről közvetlen tapasztalatai alapján ad értékes és érdekes adalékokat. A két zürichi esztendőben (1813—14) nem csak a szükséges bölcsészeti ismereteket, mint a matematika, fizika, latin, francia és görög nyelv és irodalom szívta magába, hanem bizonyos orvosi előtanulmányokat is folytatott. További tanulmányait 3 szemeszteren keresztül Tübingenben folytatta, ahol dicsérettel fogadták el disszertációját anatómiai tárgykörben a testi és szervi aszimmetriákról. Ezután Berlinben elvégezett egy klinikai gyakorlati szemesztert Hufeland és Graefe professzorok mellett. Tanulmányutat tett Drezdában, Prágában és Bécsben, végül szülészetet tanult Würzburgban. Diákéveit leghasznosabban Tübingenben töltötte, ez az időszak egész további életére nagy hatással volt. Az ottani professzorokkal igen szoros kapcsolatot teremtett, amely tanulmányait is jó irányban befolyásolta. A Helvetia hazafias társaság tagjaként ekkor kezdett politikai kérdésekkel is foglalkozni, és nagyobb szerepet vállalni. Nyugodt, racionálisan gondolkodó, kötelességtudó tevékenység jellemezte Stégért későbbi munkásságában is. Nem csak orvosként, hanem politikusként is jól szolgálta hazáját. A közölt levelek világos képet adnak az akkori idők medicinájáról, orvosi képzéséről, a diákéletről, a szellemi áramlatokról, a kor levegőjéről. Bár Steger az orvostudománynak nem lett halhatatlan apostola, nem fedezett fel korszakalkotó gyógyító módot vagy eszközt, de kora orvostudományának megbecsült és tipikus képviselője volt, s így személyén keresztül megbízható történeti képet lehet nyerni a múlt század első felének európai medicinájáról. Szemkeő Endre Bleker, Johanna: Die Naturhistorische Schule (1825—1945). Ein Beitrag zur Geschichte der klinischen Medizin in Deutschland. G. Fischer, Stuttgart, 1981, 175 S. 4 Abb. A természettörténeti iskolának — ha egyáltalán számon tartja az orvostörténeti köztudat — nincs jó híre: maradi nézetek, magabiztos spekulációk, tartalmatlan analógiák és a betegségek szélsőségesen ontologikus felfogásmódja társulnak hozzá, és a zavart csak fokozza, hogy alapítása olyan kiváló orvosegyéniséghez fűződik, mint J. L. Schönlein (1793—1864). Ez késztette a szerzőt műve megírására. A források (I. fej.) és a „naturhistoria" fogalmának (II. fej.) leírása után kizárja az iskola kapcsolatát a parazitatannal (III. fej.), részletesen ismerteti a schönleini konceptust (IV. fej.), az ikola kezdeti megítélését (V. fej.), a körülötte folytatott vitát a múlt század negyvenes éveinek első felében (VI. fej.), végül a zárófejezet összefoglalást és diszkussziót tartalmaz. A függelék kivonat Schönlein szamárköhögésről szóló ismeretlen kéziratából (1818—1819), amelyet G. Sticker fedezett fel. A természettörténeti iskola empirikus eljárásmódot követő klinikai iskola volt, amely távol tartotta magát egy eleve elfogadott általános kórtantól. Módszerének lényege, hogy a kóresetek egyedi és történeti (az értelmezés változásait követő) észleléséből kell absztrahált kórképek konstruálásáig eljutni. Fontos a nagy esetszám, a bántalmak „tünetkomplexuirf'-ként valójfelfogása, a jelenségek idő-és térbeli rendezése, fejlődéselvű, folyamatként való észlelése, és annak feltételezése, hogy a betegségek általában helyiek, a kóros