Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
ADATTÁR - Lörincz Ferenc: A malária elleni küzdelem hazánkban az első világháború után — visszaemlékezés
férgesség stb.) között a malária kérdésével is. Kiderült, hogy az országban sporadikusan mindenütt előforduló malária esetek mellett az ország északkeleti részein, Szatmár és Szabolcs vármegyékben (valamint kapcsolt részeiken: Ung, Ugocsa, Bereg, Zemplén) és délnyugaton is Somogy, Zala, Baranya vármegyék területén összefüggő endémiás maláriás területek vannak. 4 Ezek a területek megfeleltek Holländernek 1907-ben rajzolt malária-térképnek 5 a trianoni ország területén maradt foltjaival. A nagyobb meglepetés azonban a részletes feltáró munka során derült ki, hogy ti. az északkeleti területeken Szabolcsban 1936—38-ban vizsgált és mikroszkóposán is pozitívnak talált 1142 maláriás beteg közül 242 (21,2%), Szatmárban 1317 eset közül 71 (5,4%) Plasmodium falciparummal, a malignus, „trópusi" maláriával volt fertőzött. 6 Javaslatunkra az egészségügyi kormányzat elrendelte az egész ország területére a maláriás megbetegedések kötelező bejelentését. Helyi szűrővizsgálatokkal, propaganda előadásokkal, demonstrációkkal az endémiás területeken szolgáló hatósági orvosi karral és a lakossággal megismertettük a betegség lényegét és az ellene való védekezés lehetőségeit, a közös összefogás fontosságát. Egyben tervet dolgoztunk ki intézeti munkatársaimmal az endémiás területeken a malária asszanálására. A téma számomra nem volt új, hiszen ki tudta volna magát kivonni Jancsó professzor lenyűgöző malária előadásainak hatása alól, melyeket mindig nyomatékos előkészítés után, a negyedéves medikusoknak tartott évente. Ezeknek az előadásoknak bevezetéseképpen részletesen ismertette a malária Plasmodium életfolyását, majd azokról a kísérleteiről emlékezett meg, melyeket a századforduló éveiben végzett Kolozsváron a plasmódiumnak a nőstény Anophelesben lejátszódó sporogoniás fejlődési szakaszában a külső levegőhőmérséklet hatásáról. Malária előadásainak végén szerény büszkeséggel említette, hogy annak idején malária kutatásait, melyeket a hazai és külföldi tudományos körök sokra értékeltek, 1906-ban az Erdélyi Múzeum Egylet Orvos-Biológiai Osztálya a Mészáros Károly jutalomdíjjal honorálta. Mint kezdő maláriakutatót 1930-ban, egy szegedi orvos egyesületi előadásom után „Tanulmány a váltóláz parazitáiról" c. díjnyertes munkájának egy példányával ajándékozott meg. Nem véletlen, hogy 1935-ben, a munkatársaimmal addig végzett malária munkásságomért a Budapesti Orvosegyesület számomra is a Mészáros Károly jutalomdíjat adományozta. Maláriakutatásaink összefoglalásaképpen és a további teendőket vázoló monográfiánkat 7 1939-ben Jancsó professzornak, a korszerű hazai maláriakutatás megalapítójának emlékére dedikáltuk. Visszatérve az OKI-ban végzett munkánkra, miután a bejelentett friss maláriafertőzések száma évente a 6—8 ezret meghaladta, és helyi szűrővizsgálatokkal bizonyítottuk, hogy a bejelentett betegek száma az endémiás területeken a tényleges friss fertőzéseknek csak egy részét teszi ki, azt javasoltuk, hogy a malária megszüntetésére helyi központokat kell létesíteni. Az egészségügyi kormányzat és a helyi törvényhatóságok támogatásával a két erősen fertőzött területen 3-3 maláriaállomást szerveztünk a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálatok kereteiben. Az állomások dolga volt a malária vonatkozásában kiképzett orvosok vezetésével a maláriás betegek bejelentésének ellenőrzése, a betegfelkutatás, a gyógykezelés biztosítása mellett, az OKI-val szoros együttműködésben, 3 Johan Béla: Gyógyul a magyar falu. Az Országos Közegészségügyi Intézet kiadása, 1939. 4 Lőrincz Ferenc: Malária Magyarországon. Népegészségügy, 1933. 16. sz. 5 Hollander A.: A malária elterjedése Magyarországon. A Belügyminisztérium kiadása, 1907. 6 Lőrincz Ferenc et al.: A maláriáról (okáról, a betegségről, gyógyításáról, járványtanáról és az ellene való védekezésről) Magyar Orvosi Könyvkiadó Társ. LXIV. köt. 1939. 7 Lőrincz i. m.
