Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
ADATTÁR - Sergő Erzsébet: Gyermekágyas asszony étkeztetése Magyarországon
volt, ha a komaasszonyt valaki megelőzte. Általában a következő ételeket vitték: galambvagy tyúkleves csigatésztával, sülttésztával, aprólékkal. A többi részét megsütötték. Birsalma levest azért is szoktak vinni, mert nem ázik el, mint a húslevesben főzött tészta. Régen a tejbekása is elmaradhatatlan volt. Egy liter bor is tartozott még a gyermekágyasnak vitt ennivalókhoz. A matyók között, Észak-Magyarországon az első alkalommal levest, marhahúslevest, „csíkot" (metélt tészta) vagy keletlen „herőcét" (fcrgácsfánkot) s töltött csirkét visz a komaasszony a gyermekágyasnak. Hét napig látja el a gyermekágyast mákos „ferentővel" (lepény), bélessel, fonott kaláccsal és itallal: borral és mézes pálinkával. Legfontosabb a mennyiségre vonatkozó előírás: bőven kell vinni, lehetőleg olyan mennyiséget, amennyi az egész családnak elegendő. Vannak olyan vidékek is, ahol az előírás megszabja, hogy az egész hétre elegendő legyen az egész családnak. A kettő között minden átmenet megtalálható. 23 Az ételek elfogyasztásának tájanként változatos, de mindenütt szigorú előírásai vannak. Általános érvényű szokás, hogy aki komatálat visz, azt meg is kínálják. Van olyan vidék, ahol abból kínálják meg — és ilyenkor neki kell megkóstolnia az ételt — , amit vitt, másutt pedig abból, ami az előző komatálból maradt. Egyes területeken csak a gyermekágyas eszik olyankor, amikor átadják a tálat, másutt pedig az egész család együtt fogyasztja az eledelt. Először a tálból az anya, anyós vagy a komaasszony merít, és mindig elsőnek a gyermekágyas számára szednek az edényből. A komacsésze visszaadásának is vannak különböző előírásai. Dunántúli adatok azt tanúsítják, hogy ha elmosva adnák vissza az edényt, elveszne az anya teje. 24 Ezért jelképesen csak néhány csepp vízzel öblítik ki, és úgy adják vissza tulajdonosának. Az Alföldön ellenkező értelműen kell cselekedni: ha kimosatlanul adnák vissza a komacsészét, rücskös lenne a gyermek bőre. 25 Mivel a komatál küldése országosan kötelező érvényű volt, nézzünk két példát, mint vélekedtek arról, havalaki nem tartja magát a közösség kialakította szabályokhoz. Ha valaki hajdinakását — tehát nem ünnepi ételt — küld a gyermekágyasnak, megtetvesedik a küldő. A másik, a pozitív irányba ható pedig az, hogy mindenki számontartja, hogy ő kinek, milyen jellegű komatálat küldött, és adott esetben vissza is várja: kölcsönkenyér visszajár. Másrészt pedig úgy tartják, hogy amelyik komaasszony nem főzi ki a gyermekágyas komaasszonyát, köteles lesz neki a másvilágon szolgálni. 26 Ilyen és ehhez hasonló biztosítékai voltak annak, hogy a beteg, környezetét és önmagát ellátni nem tudó asszonyok — az egész faluközössége szeme láttára — megfelelő étkezésben részesüljenek. Ismeretes, hogy a paraszti élet rendjében hagyományos eledeleket hagyományos edényekben tálalták, hordták. így volt ez a komatálnál is. Annak megfelelően, ahogyan az egész országban történt a teherhordás, alakult a komatál vitele is. 1. A Dunántúlon és az ország déli részében — ahol élénken él a mediterrán jellegű hatás — a fejen vitt vékában (kerek kosár) helyezték el a keménycserép bögrét és úgy vitték a „komavékát". Ilyenkor a komaasszony a szabadon maradt kezében vitte a borosüveget. 27 2. A Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon jellegzetes formájú ételhordó-edény alakult ki. Feltehetően a gyári edények hatására egymásba járó, 3-4 egyenes oldalú edényből álló ételhordó használata volt szokásban. Oldalt egy-egy füle volt az edénynek, ezen keresztül Solymosné Göldner M. i. m. Gönczi F. i. m. Kiss L. i. m. Kapros M. i. m. 25. Jung K. i. m. 51.
