Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Mészárosné Varga Mária: A Magyar Tanácsköztársaság egészségügye Veszprém megyében — a korabeli sajtó alapján
A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG EGÉSZSÉGÜGYE VESZPRÉM MEGYÉBEN A KORABELI SAJTÓ ALAPJÁN* Magyar Tanácsköztársaság 133 napjában az egészségügyet alapjaiban megváltoztató rendeleteket hozott — és hajtott végre. Egészségpolitikai alapelvét a következők jellemezték: az egészségügyi ellátást állami feladatnak tekintette, ingyenes betegellátást biztosított, egységes egészségügyet kívánt, irányelve a prevenció volt, s az egészségügyi ellátás színvonalának emelését tűzte ki célul. A dolgozókat bevonta az egészségügyi munkába. Mindezek megvalósításához a magyar egészségügyet gyökeresen át kellett szervezni. Ez meg is történt. 1919. április 24-én a Kormányzótanács kimondta az egészségügyi intézmények köztulajdonba vételét. Megalakult a Munkaügyi és Népjóléti Bizottság. Megyei, kerületi és helyi egészségügyi bizottságokat hoztak létre, melyek előadói orvosok voltak, tagjait pedig a lakosság választotta. Jelentős volt ez a szervezet, mert ily módon a lakosság maga is közreműködhetett egészségügyének intézésében: ellenőrzői tevékenységet látott el, és javaslattevő, véleményező jogkörrel rendelkezett. A bizottság feladata sokrétű és felelősségteljes volt. A helyi bizottságokra hárult az alapvető közegészségügyi és járványügyi teendők mellett, hogy újabb egészségügyi intézményeket létesítsenek, ezek működését irányítsák, ellenőrizzék. Ők ellenőrizték a fertőző betegségekkel, népbetegségekkel kapcsolatosan kiadott rendeletek végrehajtását, a kórházak munkáját, a nem kórházi kezelés alatt álló betegek orvosi ellátását. Hozzájuk tartozott az iskola egészségügyének felügyelete, a gyógyszertárak működésének ellenőrzése. Az egészségügy egységének és önállóságának továbbfejlesztését jelentette 1919 júniusában a Népjóléti és Közegészségügyi Népbizottság létrehozása, az Országos Egészségügyi Tanács megalakítása, melyek biztosították az egészségügy szigorú központosítását, a legfontosabb irányítási, elosztási és ellenőrzési feladatok gyakorlásával. A beteg- és balesetbiztosítási központ az Országos Munkásbiztosítási pénztár lett. Az egészségpolitikai változások alapját két társadalompolitikai intézkedés képezte. Ezek egyike a lakáspolitika volt, melynek eredményeként 30 000 proletár jutott lakáshoz, elsősorban olyan családok, akik orvosi igazolással bizonyították egészségtelen lakásviszonyaikat. A másik intézkedés a június 23-án hozott, a Tanácsköztársaság Alkotmányának 6. paragrafusba foglalt munkához való jog, az általános munkakényszerrel együtt, majd a 48 órás munkaidő bevezetése volt. Az egészségügy szigorú központosítása teszi lehetővé, hogy amikor a korabeli hírlapok közlései alapján felvázoljuk Veszprém megye egészségügyének helyzetét, akkor a Tanácsköztársaság általános egészségügyi tevékenységével is megismerkedhetünk. * Előadás formájában elhangzott a XII. Veszprém megyei orvos- és gyógyszerésznapokon, 1979. november 16-án Ajkán. MÉSZÁROSNÉ VARGA MÁRIA
