Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Hőgye István: „Bábái mesterség" a Hegyalján (1711—1849)
rosaiban, de az egész Zemplén megyében megfelelő bábák végezték teendőiket, a kor „tudományos" színvonalán. Akár a megyei főorvostól nyert 8—14 napos „tudományukkal", akár felsőbb végzettséggel, „cédulával" rendelkező bábák munkába lépésekor a helységek, városok elöljárói előtt a következő hivatali esküt tették le: „Én . . . N.N. esküszöm a Telyes Szent Háromságra Egy élő Istenre, hogy ezen Bábaaszszonyi Kötelességet, melyet ezen Helység részére fel válaltam, abban kívánok igazan hiven el járni, Szegényeknek, Gazdagoknak egyaránt szolgálni ágy, hogy akar mely órában szóiitatom, azonnal magamot meg nem tagadom és az beteg mellett amint d Tanításban tanultam minden szorgalmatossággal, tisztasággal el járok. /T mi a' Gyermek Keresztelését illeti valamint az Papiul tanultam a tevő leszek, d mi d Titkot illeti azt meg tartom, más híjába való történeteket d mik oly helyen történni szoktak ki nem jelentem, ha pedig valami veszedelem adódik elő az olyan helyen, azonnal d Bíráknak ki jelentem d véget, hogy Processualis Chirurgusnak futtára adassék. Melyre engemet a telyes Szent Háromság Egy élő Isten úgy segélyen.'''' 11 A fenti eskűszöveg is körvonalazta a bábák kötelességeit, a szülés levezetését úgy, ahogy a „tanításban tanulták", a keresztelésig végzendő teendőket, a gondoskodást és gyakran magát a keresztelést, vagy annak előkészítését. Fontos feladatuk volt a gyenge, beteg újszülöttek azonnali megkeresztelése, úgy ahogy „az paptul tanulták". A keresztelés szövegét többször módosították, még a 18. század végétől gr. Eszterházy Károly egri püspök — akinek római katolikus egyházmegyéjéhez tartozott a Hegyalja katolikus lakossága — 1796. október 13-án Egerben kelt pásztori körlevelében így rögzítette véglegessé: „. . .Naponként e' világra jövő Kisdedek és idétlen Szülemények melyekben már az Isten a maga képére teremtett halhatatlan lelket bé öntötte avégett ez Fő Pásztori Levelünknek Erejével parancsollyuk minden Bábáknak jól eszekben tartván, hogy a' Keresztségnek Szentsége az Üdvösségre legszükségesebb.. . Hogy a Keresztség helyesen szolgáltassék szükséges először; hogy a keresztelőnek szándéka légyen keresztelni. 2. Hogy a keresztelés igaz természet szerént való vízzel véghez vitessen. 3. Hogy szinte akkor midőn vízzel meg öntetik a' Gyermek mondassanak egyszersmind ezen Igék: Én tégedet keresztellek az Atyának és Fiúnak és Szent Lélek Nevében. 4. Különösen kell arra vigyázni hogy ezen Szent Szókból egy se maradgyon el, se meg ne csonkulyon. Arra is kell vigyázni: 1. hogy a szükség idején természetbeli víz nem találtatnék, hanem csak kétséges, tehát így kell szóllani: Ha ez a víz alkalmatos a keresztséghez én tégedet keresztellek . . . etc. 2. Valamikor kétséges, ha életben vagyon é d Gyermek, így kell keresztelni: ha alkalmatos vagy én tégedet keresztellek ... 3. Hogy ha keze vagy lába vagy éppen csak ujjacskája láczik elevennek, meg kel keresztelni ezen szókkal: ha alkalmatos vagy. . . etc. 4. Ha olyas csuda szülemény jönne e' világra, hogy egy Gyermeknek két feje volna, ez ilyetén esetre mind a' két fejét meg kell keresztelni ezen külömbséggel, hogy midőn az első főre a víz öntődik a Keresztség Igéi mind kimondattassék, a masikat pedig ezen szókkal: ha nem vagy meg keresztelve, én téged keresztellek . . . etc. 5. Ha valamely Szülő Aszony Kettős Gyermekkel volna terhes és két láb, vagy két keze láczana ki d méhébül, úgy hogy nem lehetne tudni, ha ezen tagocskák egy gyermeké vagy kettőé volnának, akkor mind a két tagot egymás után, de külömböző fel tételek alatt meg kellene keresztelni, az elsőt ugyan így: ha alkalmatos vagy én tégedet keresztellek etc., a másikat pedig, ha alkalmatos vagy és nem vagy meg keresztelve, én tégedet keresztellek etc. Hogy tehát a Bábák valaha Isten Széke előtt kemény számadásra ne húzatassanak d véget ha az ő tudatlanságok miatt valamely halha17 Z. //. S. Bodrogkisfalud jkv. 1719-1839. 212. „Bába Asszonyok Eskütési Formulája"
