Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Csorba Sándor: Kölcsey Ferenc hibás szemének kérdéséhez

KÖLCSEY FERENC HIBÁS SZEMÉNEK KÉRDÉSÉHEZ CSORBA SÁNDOR 1. Biográfiája és fizikumának lélektani kihatása szempontjából is jelentős tény, hogy Kölcsey egyik szemére egészen kis korától kezdve nem lát. Ezt éppúgy megemlíti valamennyi eddigi életrajzírója, mint ahogyan őrzik a róla készült portré-ábrázolások. Abban azonban már nem ilyen egységes a kép, ahogyan erről a hibás szemről vélekednek. Toldy Ferenc 1855-ben kiadott Magyar nyelv és irodalom kézikönyve című munkájában azt a megjegyzést fűzi Kölcsey hibás szemének kérdéséhez, hogy „a Schwerdgeburth által metszett arczkép, megfordítva adván a rajzot, a jobb szemet mutatja hibásnak". Ezzel elindítja azt a nézetet, hogy Kölcseynek a bal szeme volt hibás, s Gyulai Pál és Szinnyei József éppúgy elfogadják ezt, mint Horváth János, Szauder József vagy Horváth Károly.

1 A napjainkban rendelkezésre álló adatok azonban teljes mértékben ellene szólnak a fenti állításnak, és azt mutatják, hogy Kölcseynek a bal szeme volt ép és a j obb hibás. Dolgozatommal e kettős vélekedés megszűnését szeretném elérni. 2. A Kölcseyvel barátságban levők emlékezetéből vagy udvartartásának közvetlen környezetéből kikerülő vélekedések egyaránt a jobb szemét tudják világtalannak. Toldy Ferenc így örökíti meg Bajza Józsefhez írott 1826. június 11-i levelében Kölcsey alakját: ,,V[örösmarty]. volt a bemutató mert Károlynál megismerkedett vele; s Sz[emere]. mindnyájunkat örömmel, a mint látszott, és nagy szívességgel vett-fel. Láttam Köleseit, kit mi lelkünkben már oly rég viselünk, szeretettel és tisztelettel, s kit látni s ki által szerettetni mindég leghőbb kívánságaink közzé tartozott. Különösb alakot még soha nem láttál, barátom. Egy két újnyival magasb nálam, igen sovány és gyöngéd alkotású; feje s Sokratesz feje azon-egy. Az az elére domborodó koponya, melly egész arczára árnyat vet, az a kopasz fő, melly csak körös-körül nőtt be hajjal, mintha meg volna koronázva; az az orr és áll — nézzd-meg valahol Sokratesz büsztjét. Jobbik szemét éj borítja, a balt annyira behányva tartja, hogy nehéz kivenni kire néz; különben szeme hasonló az enyémhez színére nézve, csak hogy igen bemerűinek a fejbe, haja szőke. Sem bajsza, sem barkója. Képe sápadt, s a cynnicismus vonásait viseli.. . Az egész alak a világtól elkeserített de mélyen gondolkodó férfit képezi."

2 Toldy a továbbiakban és más leveleiben is nagyon pontos leírást ad Kölcseyről, ami arra utal, hogy alaposan megfigyeli a rajongva szeretett Mestert. A máig terjedő téves hitet elindító később tett kijelentésére nem lehet más indokot találni, mint azt, hogy alapo1 Toldy Ferenc: Magyar nyelv és irodalom kézikönyve. Bp. 1855.; Gyulai Pál: Emlékbeszédek. I. Bp. 1902; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp. 1900.; Horváth János: Tanulmányok. Bp. 1956.; Szauder József: Kölcsey Ferenc. Bp. 1955.; Horváth Károly: Kölcsey Ferenc. A magyar irodalom története. III. Bp. 1965. 2 Toldy Ferenc levele Bajza Józsefnek Pestről 1826. június 11-én. Bajza József és Toldy Ferenc levelezése. Bp. 1969. 314-15.