Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Pető Mária: A népességnövekedés szabályozása az ókorban

„A lányok bűne 5. Mert, ki a magzatokat legelőbb elhajtani merte, Bár halt volna saját fegyvere által, a nő! Persze, hogy el ne rútítsa a tested ránc, neked az már Oknak elég, hogy e test bús csata színhelye lesz ? Hogyha e csúnya szokást kedvelték volna anyáink, Úgy elnéptelenült volna e földi világ. 23. Míg be nem érik a fürt, mért kell meglopnod a vesszőt ? Míg savanyú a gyümölcs, mért szeded oktalanul ? Éretten leesik maga is: hagyd érni a termést! Egy kis időhaladék, nem kicsi bére a lét. Belső részleteket mért kell feltépni gyilokkal ? Mérget mért igyon ő, hogyha világra se jött ? 35. Örményföldi odúkban a tigris nem tesz ilyesmit, Még az oroszlán sem veszti saját fiait, És oly sok szép lány teszi ezt! De lakolnak is érte! Magzatot ölni kíván, és vele vész maga is. . . . "

8 Aulus Gellius Attikai éjszakák című munkájában a következő módon vélekedik erről a tevékenységről: „. . . éppoly őrületes eljárás ez, mint mikor némelyek mesterséges ártó szerekkel arra törekednek, hogy a testükben fogamzott magzatot magát is elvetéljék, hogy valamiképp testük simasága ráncot ne kapjon, s a terhesség súlya és a szülés következtében ki ne merüljenek. . . "

9 A keresztény tanok kialakulása és elterjedése a római birodalomban már az I. sz. végén a születésszabályozásról való felfogásban is éreztette hatását. A kérdés — sajnos csak kéziratban meglevő, ezért kevesek számára hozzáférhető — legújabb magyar nyelvű feldolgozása Vígh Szabolcs munkája.

10 A szerző nyomon követi a téma ideológiai alakulását az ókori szerzőktől egészen VI. Pál pápa 1968-ban kiadott enciklikájáig, mely utóbbi felfogás érvényesítéséért az egyház tulajdonképpen a mai napig kemény harcot folytat.

11 Vígh Szabolcs a születésszabályozás erkölcsiségéről való keresztény felfogást történeti fejlődésében mutatja be, természetesen a házasság keretein belül, hiszen a házasságon kívüli nemi kapcsolatot eleve bűnösnek ítélték meg, tehát következményeivel sem foglalkoztak. Megállapítja, hogy az egyházi írók

12 az első századokban gnosztikus és sztoikusplatonikus hatásra előbb az élvezetvágyat ítélték el, hiszen a házassági aktus célja Szt. Ágoston szerint is csak a procreatio lehet. A születésszabályozás kérdéseinél pedig egyértelműen és világosan elítélték az abortust és a gyermekgyilkosságot: „Ne ölj, ne törj házasságot, gyermeket meg ne ronts, ne paráználkodj, ne lopj, varázslással ne foglalkozz, ne keverj mérget, ne hajts el magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg. . . "

13 s Ovidius: Szerelmek. XIV. Ford. Gaál László Bp. 1961. 91—93. 0 Aulus Gellius: Attikai éjszakák. Ford. Barcza József. XII. fej. Bp. 10 Vigh Sz: A születésszabályozás történetisége. (Bp. 1971. Kézirat. Római Katolikus Hittudományi Akadémia.) 11 Doromby K. : Egy évvel a Humanae vitae megjelenése után. Vigília 1969, 10. sz. 12 Vigh i. m. 170. 13 Részlet a Didakhéból. Vanyó László (szerk.): Apostoli atyák. Bp. 1980. 91.