Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

TANULMÁNYOK - Monory Bulcs: Euthanasia — a pro és contra nézetek tükrében

Az az orvos, aki e törvény rendelkezéseit vétkesen megszegi, fegyelmi vétséget követ el..."

22 Büntetőjogi vonatkozásban a legújabb rendelkezéseket az 1978. évi IV. törvény — a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről — foglalja magába, mely nem tartalmaz külön rendelkezést az euthanasia bűncselekményére vonatkozóan, hanem az esetlegesen előforduló ilyen bűncselekményt az emberölés általános bűntetti tényállása keretébe utalja, tehát erre az esetre is az emberölésnél irányadó törvényi szempontok érvényességét tartja fenn. Az euthanasia társadalmi, orvosi, jogi megítélését történelmileg bemutató helyzetkép felvázolását követően szeretnénk néhány napjainkban élő elmélet, nézetrendszer bírálatát is elvégezni. II. Nézetünk szerint szükségesnek mutatkozik összefoglalni az euthanasia napjainkban uralkodó jelentéstartalmát, mert ez az egyedüli biztos kiindulópont az elvégzendő vizsgálódáshoz. Horváth Tibor az alábbiak szerint fogalmazta ezt meg a közelmúltban: az euthanasia jelenti: 1. „A legszélesebb értelemben minden »csökkent értékű ember« életének elvételét, ideértve az elmebetegeket, szellemileg vagy testileg károsodott csecsemőket, öregeket; 2. a gyógyíthatatlan és hosszabb távon elviselhetetlen fájdalmakban szenvedő, végstádiumba jutott betegek halálának siettetését; 3. a legszűkebb értelemben pedig a halálkínok enyhítését, a halál siettetése nélkül."

2

'

1 Egyetértve az említett szakirodalmi hivatkozásban foglaltakkal, nézetünk szerint a fogalom-meghatározásban a 3. pontban említett változat nem képez sem büntető jogi, sem pedig polgári jogi problémát, ugyanis a hatályos orvosi rendtartás elvei alapján a halál siettetése nélkül a halálkínok enyhítése nemcsak megengedett, hanem egyben kötelező feladata is az orvosnak.

24 Az 1. pont alatti esetcsoport — nézetünk szerint — egyben a kényszer jellegű euthanasiát is jelenti, amelynek gondolatát az egyetemes szocialista jogfelfogás egyértelműen elveti, s megengedhetőségét teljes mértékben kizárja. E tekintetben utalni kívánunk a német fasizmus ún. euthanasia-programjára, amely egyértelműen igazolta, hogy az emberi társadalom alapnormái áthághatatlanok, azok megsértése beláthatatlan következményekkel járhat.

25 Eentiekből következően tanulmányunk további részében a 2. pontban foglaltakat értjük euthanasia fogalom alatt, és elsősorban ennek vizsgálatával kívánunk foglalkozni. Témánk vizsgálata során az első probléma ott jelentkezik, hogy hazánkban és a nemzetközi jogi irodalomban egyaránt ellentmondó változatok élnek az euthanasia meghatározását illetően. Némelyek a fogalomba tartozónak vélik, illetve ezzel azonosítják a kü22 L. 1972. évi II. törvény — az egészségügyről — 43. paragrafus (1), (2), (3) bekezdés és 82. paragrafus (1) bekezdése. 23 Horváth T.: Euthanasia és büntetőjog i. m. 36. skk. 24 L. részletesebben: Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 43. és következő szakaszait, illetve a törvény végrehajtási rendeleteit. Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye 1972. Bp. 1973. 591, 594 és 599.; ill. Büntető törvénykönyv (összeáll: Kádár K. — Moldoványi Gy.) Bp. 1979. 230. skk. 25 L. részletesebben: Round Table: Biomedical ethics and the shadow of Nazism. The Hastings Center Report. 1976. augusztus, ill. Nizsalovszky E. i. m. 21.