Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
TANULMÁNYOK - Monory Bulcs: Euthanasia — a pro és contra nézetek tükrében
értelmes nyilatkozásra képtelen állapotban levőknél — a halálbasegítésre irányuló kívánság vélelmének is teret engedett. A korabeli magyar irodalom erőteljesen tiltakozott e nézetek ellen, s habár külöböző alapokról kiindulva, de végsősoron egységesen a burzsoá jogállam elleni támadást látták az euthanasia legalizálásának követelésében. Angyal a katolikus természetjog-valláserkölcs talaján állva, Névai tudatosan a polgári demokratikus szabadságjogokra és a jogrend oszthatatlanságára hivatkozva utasítja el; s emellett kimutatják az euthanasia jogellenességét tagadók jogi érveinek elfogadhatatlanságát is. Bírálta Binding nézetét Kéthely is, rámutatva annak ellentmondásaira. 6 Merültek fel néhány országban bizonyos jogszabályalkotási javaslatok, azonban a megölt kívánságára történő ölés komoly jogi formát úgyszólván sehol sem öltött, csupán a büntetési tétel enyhítését eredményezte. Egyedül talán a Szovjetunióban, a szocialista törvényhozás kezdeti időszakában tapasztalható e kérdés megítélését illetően bizonyos ingadozás: az OSZSZSZK 1922-es büntető törvénykönyveinek a szándékos emberölés alapesetéhez fűzött, azon jogszabály erejű megjegyzésére utalhatunk, amely szerint az emberölés nem büntethető, amennyiben azt a megölt kívánságára, szánalomérzéstől vezettetve követték el. 7 A gyakorlati tapasztalatok azonban a szovjet törvényhozást néhány év múlva arra indították, hogy megváltoztassa álláspontját. Az idézett megjegyzést az 1926-os büntető törvénykönyv elfogadása előtt hatályon kívül helyezték, s ilyen rendelkezés azóta sem szerepel a szovjet büntető törvénykönyvben. 8 A kívánságra való ölést különbözőképpen szabályozzák a XX. században keletkezett törvénykönyvek, így például önálló bűntettként nyert szabályozást az olasz, a svájci és a dán büntető kódexben. A részletszabályok megalkotása tekintetében nagyfokú heterogenitás észlelhető. Számos más büntető törvénykönyv — például a francia Btk. — nem ismeri a kívánságra való ölés privilegizált tényállását, hanem a cselekmény mint közönséges emberölés esik büntetés alá. 9 A korántsem teljességre törekvő felsorolásban engedtessék meg, hogy idézzük az eredetileg humanitárius elvek által vezérelt elgondolásnak a minden jogi korlátot nélkülöző elfajulását reprezentáló hitleri titkos euthanasia rendeletet: „Adolf Hitler, Bouhler birodalmi vezető és Dr. med. Brandt felelősség terhével megbízatnak név szerint felsorolandó orvosok hatáskörüknek olyan kiterjesztésére, hogy az emberi számítás szerint gyógyíthatatlan betegeket, betegállapotuk legrigorózusabb megítélése alapján, kegyelemből halálra juttassák. Berlin, 1939. szept. 1. Hitler" 10 A nürnbergi perben természetesen nem fogadták el jogérvényesnek ezt a rendeletet, de ez már nem változtathatott azon, hogy ezen rendelkezés alapján több tízezer emberéletet oltottak ki a fasiszta hóhérok. Az euthanasia megengedettségének kérdése néhány kapitalista államban az Önkéntes Euthanasia Társaságok felvetése alapján újból és újból felszínre került, de a törvényhozások —• bár foglalkoztak a témával — azt általában elutasították. Az 1932-ben Angliában alakult Voluntary Euthanasia Legalisation Society célját a következőképpen fogalmazták meg: „a társaság célja, hogy olyan halálos betegek esetében, akiknél a halálküzde6 L. bővebben: Angyal Pál: A negatív eugenikaiirány büntetőjogi vonatkozásai. Bp. 1936. 22 — 27.; Jámbor László: Büntetőjogi tanulmányok I. A halálba-segítés. Bp. 1936. 17—19.; Kéthly Sándor: Az öngyilkosság és az euthanasia. Pécs, 1924. 11 — 16.; Névai László: Az euthanasia problémája büntetőjogi szempontból. Bp. 1936. 29 — 34. 7 L. bővebben: Európai Szocialista Országok Büntető törvénykönyvei. I. kötet. Bp. 1973. 187— 194. 8 Vö. Európai Szocialista Országok Büntető törvénykönyvei i. m. 197 — 202. 9 L. bővebben: Európai Szocialista Országok Büntető törvénykönyvei i. m. 217 — 221. 10 Részletesebben 1.: Nürnbergi Nemzetközi Bíróság Periratai. Berlin, Nazionalarchiv.
