Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

FOLYÓIRATOKBÓL - Curare, 1980 (Grynaeus Tamás)

Andor, Kelemen András (Budapest), valamint több lengyel szerző művét is. Az „Afrika-számban" Fleischer, Klaus: Uvula-Excision in Afrika, Ein traditioneller Brauch — auch heute noch lebendig (pp. 19—22.) c. cikkében írja, hogy az eljárás Tanzániában, Kenyában és Észak-Marokkóban ma is élő gyakorlat; a Szahara déli peremén élő hausa (30 milliós !) és fulani törzs gyermekeinél 90%-ban észlelte. A beavatkozást a születés utáni 3. napon a mohamedán borbély végzi el a család közösségébe felvétel, ill. névadó ünnepély előtt (ez a 7. napon esedékes), más részben szintén tisztító jellegű (hashajtás), részben egyéb célú beavatkozással együtt (fog-íny bemetszés, clitoris sakrifikálás, családi jegy bemetszésé a bőrbe, amulettek készítése). Az „uvulaláz"-tól (nem azonosított kórkép) féltükben végeztetik el, de a szerző véleménye szerint gyakori a súlyos következmény: vérvesztés-sokk, fertőzési kapu teremtése, sepsis. Nem ítélhető meg, hogy a korai, preventív uvula-excisio hogyan hat a későbbiek során a lymphatikus garatgyűrű alakulására, de kockázatai miatt inkább káros eljárásnak tartja Súlyosabb, már csonkító beavatkozást ír le Jahn, Samia AI Azharia : Zur Frage des zähen Fortlebens der Beschneidung der Freuen mit besonderer Berücksichtigung der Verhältnisse im Sudan (pp. 22—33.). A különböző, de minden esetben durva, a vulvát vagy vaginát szűkítő műtétet manapság 5—6 éves leányokon hajtják végre. Részben a hagyományos, közösségi vélekedés kényszeríti őket erre (az infibulatio nélküli nő csúnya, „tisztátlan"; még gyermekét is gúnyolhatják miatta), részben a férj megtartásának vágya (ez ui. anyagi és társadalmi biztonságuk alapja). A beavatkozási rítushoz hasonló ünnepi ceremónia, a velejáró ajándékok, új ruha, felnőttként, „kis menyasszonyként" kezelés a gyermeket is motiválják a fájdalmas beavatkozás vállalására. Az eddigi módszerekkel (tilalom) nem sikerült a szokást visszaszorítani, ezért egyfelől a bábák jobb kiképzésére (műtéti vérzés csökkentése) ill. kártalanítására gondolnak (a műtét elvégzsé ui. komoly jövedelmi forrásuk). Scarpa, Antonio Le réveil des médecine traditionelles. Lintert et perspectives de las médecine traditionelle à Madagascar (pp. 31—44.) referátumában az ethnofarmakognoziai és etbonkémiai ismeretek szükségességére figyelmeztet. A madagaszkári népi orvosságok is számos hatóanyagból állnak, elkészítésük folyamán különböző fizikokémiai folyamatok játszódnak le, ezek révén eredeti hatóanyagaik módosulhatnak, íll. újak keletkezhetnek. A fizikai gyógymódok közül az acupunctúrához hasonló madagaszkári eljárást, valamint a zene-, tánc-, színek-, szagok és egyéb érzékszervekre gyakorolt hatások gyógyító erejét vázolja és példákkal illusztrálja. Vámos, Georg technikumi oktatókat képző intézetben (zömében 3. évtizedében levő férfiak, 10% nő) szerzett tapasztalatait szoció-psycholinguistikai fogalmak-módszerek segítségével elemzi (Marginal Situations Arising from the Encounter between Traditional and Pragmatic Patterns of Thinking; pp. 49—60). A hagyományos társadalmakra jellemzőnek tartja a szoros diadikus anya-gyermek kapcsolatot, fejlett, nem verbális communicatióval ; az anthropomorf világképet, az állandó fenyegetettség-érzést, a szimbolikus cselekedetek nagy jelentőségét. Az adott közösség a mindenség középpontja; a ciklikus váltakozások (évszakok, emberi élet) ellenére a társadalmi berendezkedést változatlannak hiszik; reinkarnáció-hit; az egészség és a siker a magasabb lényekkel való összhangtól függ stb. Mindezt nyelvük jól tükrözi — az angol nyelvben és a nyugat-európai társadalmi-gazdasági rendben és felfogásban könnyű mindennek ép* pen az ellentétét kimutatni. Az intézetben képzettek gyermekkorukban (otthoni nevelés) az előbb felsoroltakat interiorizálták; míg a középfokú oktatás során az utóbbit : ez személyiség módosulással jár. Véleménye szerint a két ellentétes jellegű nyelv-