Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

FOLYÓIRATOKBÓL - Beiträge zur Geschichte der Pharmazie, 1980. (Kapronczay Katalin)

Ezáltal válik teljessé a kép a 17. század orvostudományáról, a szellemi mozgatókról. Zanoni, Fiorenzo: Pornográfia nudo e cultural il mito di Adamo ed Eva. (115—124 pp.) A pornográf meztelenség vágyának lélektani kiindulópontjait keresi a szerző. Freud elmélete alapján arra a következtetésre jut, hogy igen fontos szerepe van a pregenitális időszaknak. Ezenkívül a társadalmi és individuális agresszivitás, valamint az ősi Ádám-Éva mítosz tudat alatti jelenléte sem hanyagolható el a pszichikai indítékok sorában. Kapronczay Katalin BEITRÄGE ZUR GESCHICHTE DER PHARMAZIE — 1980. Band 31., No. 5. Ganzinger, Kurt: Zur Geschichte der chemischen Nomenklatur in den amtlichen Arzneibüchern. (33—37 p. ill. 2.) Fontos problémát vet fel a szerző, a hivatalos gyógyszerkönyvek nómenklatúrájának kérdését. A kémiai elnevezések a tudomány fejlődése során több ízben változtak. Egy bizonyos elem vagy vegyület elnevezése nemcsak koronként, de sok esetben szerzőnként is más formában szerepelt. Ezért egy idő után sürgetővé vált, hogy a hivatalos gyógyszerkönyvek segítségével egységesítsék a vegyészeti és gyógyszerészeti terminológiát. A 18. század végén következett be a fordulat. 1794-ben jelent meg a Pharmacopoea Austriaco-provincialis és a Pharmacopoea Hispana, melyek már ebben a szellemben kerültek forgalomba. A változtatás fő szorgalmazói Franciaországban Guyton de Morveau (1737— 1816), Antoine Laurent Lavoisier (1743— 1794), Claude Louis Berthollet (1748— 1822) és Antoine François de Fourcroy (1755—1809) voltak. A francia példa nyomán nemcsak a fentebb említett spanyol és osztrák gyógyszerkönyv szaknyelvét korszerűsítették, de Európa több területén is hamarosan jelentkezett a változás. A századfordulóra Németországban is megérett a helyzet, annál is inkább, mivel néhányan igen agilis munkát végeztek a kémiai-gyógyszerészeti szaknyelv korszerűsítése és egységesítése érdekében. Különösen jelentős volt Friedrich Albrecht Carl Gren (1760—1798) hallei professzor tevékenysége, amelyet a cikkből részletesen megismerhetünk. Az 1799-es Pharmacopoea Borussica már az ő 1795-ben kidolgozott tervezete alapján jelent meg. A német nyelvterületen ez volt a példa a hasonló, reformszellemű gyógyszerkönyv megjelentetéséhez, így Ausztriában és Svájcban is. A közleményt bőséges irodalomjegyzék zárja. Kramer, Gerd W.: Das vindt man in der Appentegg. (38. p. ill. 1.) Egy kuriózumnak számító 14. sz-i recepttel ismertet meg a szerző. Nem annyira a tartalma, összetétele — a kornak megfelelő, sok alkimista elemet magába foglaló medicina —, hanem a recept megtalálásának helye miatt. Ugyanis egy fekete mágiát űző, Bertholdus nevű „bűvész" és puskakészítő mester feljegyzései között akadtak rá. Eredetije — amelynek egy kissé átdolgozott változatáról van szó — a freiburgi egyetem könyvtárának kéziratos anyagában fellelhető. Müller, I.: Zum 80. Geburtstag von Dr. Werner Luckenbach. (39. p. ill. 1.) Schneider, Wolfgang pedig a 60. életévét betöltött Wolfgang-Hagen Heint köszönti. (Zum 60. Geburtstag von Professor Dr. Wolfgang-Hagen Hein — 40. p. ill. 1.) Band 31. No. 6. Daems, Willem F.: Hans Jacob Wecker (1528 Basel — Colmar 1586) und seine Antidotarien. (41—44 p. ill.) Hans Jacob Wecker orvosi és gyógyszerészi tevékenységén túl jelentős szakirodalmi munkásságot is fejtett ki. Művei — elsősorban a több kiadást megért Antidotarium — népszerűek voltak mind a kortársak körében, mind a