Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Tanner, J. M.: A History of the Study of Human Growth (Magyar László) - Treichler, Hans Peter: Wonnige Badenfahrt. Von Jungbrunnen und Mineralbädern in der Alten Schweiz (Vajda Gyula)
Tanner, J. M.: A History of the Study of Human Growth. Cambridge —London, Cambridge University Press, 1981, 402 + 97 pp. Bármely tudományág történetét elsőként megírni, jelentős vállalkozás. J. M. Tanner, a londoni Gyermekgyógyászati Intézet professzora, mint diszciplínájának kiváló szakértője vállalkozott e feladatra. Könyve, melyben a gyermekek fizikai növekedéséről alkotott vélemények alakulását nyomozza az ókortól máig, mégsem pusztán szakmunka, mint azt a szakembertől várhattuk volna, hanem orvostörténeti, sőt kultúrtörténeti érdekű mű. Ennek oka nem csak Tanner széles látóköre (Szólóntói indulunk és a mába érkezünk), hanem élvezetes stílusa, gunyoros, ám gyakran lelkes hangja is. Nem csupán tudósokkal találkozunk a könyv lapjain, de művészekkel is, kik az emberi test arányain töprengve járultak hozzá a tudomány gyarapításához; fejedelmekkel, kik a maguk mulattatására kívántak, szerencsére sikertelenül, törpéket és óriásokat „tenyészteni"; és lángoló szellemekkel, mint a csodálatos Alphonse Quètelet, ki a szépséget kutatva végzett úttörő munkát e területen is. Figyelemmel kísérhetjük az emberi növekedéssel kapcsolatos elméletek fejlődését ezek aranykorában, a XIX. században, felismerhetjük kapcsolatukat a társadalmi-gazdasági fejlődéssel, s megtudhatjuk, hogyan tette a matematika és a biológia tudománnyá ezt a kutatási ágat. A könyv befejező részének olvasása már valóban szakmai tudást követel, ám a pusztán érdeklődő olvasó itt is megtalálhatja a számítását, hisz a harmincas évektől e tárgykör kutatásában a szerzőnek is jelentős szerepe volt, s így személyes hangon, nagyszerű és emberi arcképekkel tarkítva történetét, számolhat be az utolsó ötven év eseményeiről, s méltán mondhatja: horum pars magna fui. Nemcsak történet ez a könyv, de összefoglalás, értékelés is. Haszna a tudományé és a kultúrtörténeté egyaránt. A kimentő bibliográfia, az alapos, sőt olvasásra érdemes jegyzetek és a részletes név és tárgymutató a tudományos kutató számára teszi értékessé a művet. Az olvasó ember számára pedig a világos, élvezetes elbeszélés és az olvasás során megismert nagyszerű emberi példák, melyek között talán nem utolsó magáé a szerzőé. Magyar László Treichler, Hans Peter: Wonnige Badenfahrt. Von Jungbrunnen und Mineralbädern in der Alten Schweiz. Zürich, Orell Füssli Verlag, 1980. 129+1 p. A kultúrtörténészek mindig szívesen foglalkoztak a fürdőkkel. Kiváltképpen így van ez azokban az országokban, ahol a természet bőkezűen osztogatta a forrásokat, s ahol idejekorán felismerték az emberiség természetes fürdési vágya és a haszonszerzés viszonylag könnyű útja közötti összefüggéseket. Szemmel látható kedvvel és hozzáértéssel nyúl a szerző is témájához. S mert gazdag a forrásanyaga, nincs szüksége tetszetős feltevésekre; elég, ha a magaválasztotta keretbe beilleszti a svájci fürdőzés szokásainak írott, rajzolt és festett dokumentumait. Bennünket különösebben a fürdő-orvoslásról szóló fejezet, illetve az egyes fejezetekben vissza-visszatérő, a népi gyógyászat hagyományainak és tapasztalatainak bemutatása érdekelhet. A XVI. sz. kezdeteitől a kor szinte valamennyi jeles tudósa (Phries, Dryander, Paracelsus) megjelenik a könyv lapjain, hogy akár a kénnek a vízgyógyászatban betöltött szerepéről, akár az asztrológiáról, a köpülyözés szabályairól, a fürdőzéssel járó kiütésekről vagy a helyes étkezésről szóló tanításait ismertesse a késő olvasóval.
