Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

ADATTÁR - Bugyi Balázs: Az első „népszerű orvostan" főiskolai tanszék (1834—1852) történetéből

lódése még inkább az oktatói tevékenység felé fordult, és valóban mint pedagógus szerzett általános elismerést. A szabadságharc leverését követően, 1852-ben megszüntették a sárospataki akadémia különleges szervezetét. Akadémiaként csak a papnevelde maradt meg. Az addigi főiskolai humán- és reálképzést gimnáziumi formára változtatták, és figyelemmel arra a körülményre, hogy Ausztriában az egészségtan nem volt tantárgy a gimnáziumban, ezért ezt törlik a sárospataki gimnázium tananyagából is. Ezzel megszűnik Sárospatakon a „népszerű orvostan" tanítása. A „tanodái" orvosi tevékenységet a sárospataki születésű Lengyel Endre (1821. nov. 30.—1902. máj. 13.) veszi át. Soltész János a továbbiakban gimnáziumi tanárként természetrajzot tanít. Sorra írja valóban korszerű, jól olvasható, érdekes természetrajz könyveit. Ezekkel és más munkáival sorozatosan nyeri a sárospataki akadémia pályadíjait. A Magyar Tudományos Akadémia is „megkoszorúzta" egy művét. Részt vesz a latin—magyar és a magyar—latin szótárak elkészítésében, amelyek orvosi tekintetben is — a bennük foglalt nagyszámú szakkifejezés miatt — jelentősek. 1870-ben szekéren utazott, a szekér felfordult, és Soltész János a baleset következtében elveszti bal szemét. 1872-ben vonul nyugalomba. A Bihar megyei Nagybajomban még egyszer orvosi gyakorlatot kezd, amelyet megromlott egészségi állapota miatt és előrehaladott kora következtében kellőképpen már nem tud ellátni. Testvérének, Soltész Ferencnek, aki a sárospataki akadémiának szintén tanára volt, visói birtokára húzódik vissza. 1879. március hó 6-án hunyt el a „műveltebb nemorvosok számára" tartott „népszerű orvostan" első — és mind máig újra létesítésre nem került tanszékének — professzora. IRODALOM Baronyai József: Általános elvei u köznépi orvostudománynak. (Generalia popularis medicina principia). Pest, 1834. Bugyi Balázs: A betegek kötelességei. Adalék az orvos és beteg kapcsolatához 125 évvel ezelőtt. Orvosi Hetilap 1977. 118, 4, 220—221. Bugyi Balázs: Az „egészségügyi felvilágosítás" első hazai tanszéke. Egészségnevelés 1977, 18, 2Í7—219. Bugyi Balázs: V. Priessnitz und die ungarische Medizin. Erfahrungsheilkunde 1977, 26, 166—168. Búza János: Emlékbeszéd Dr. Soltész János, a főiskola volt orvosa és tanára felett 1880. június hó 29-én. Je/entés a sárospataki református főiskola (akadémia és gimnázium) állapotáról az 1879/80. iskolai évre. Szerk.: Mitrovics Gyula—Buza János. Diósadi Elekes György: A sárospataki főiskola orvostanárai és egészségügye. Orvosi Hetilap 1932, 1137—1139., 1157—1159. Friedrich Ildikó: Az egészségügyi kultúra hiányának okai a 18. századi Magyarországon. Comm. Hist. Artis Med. 1977, 82, 65—89. Réti Endre: Az egészségnevelés és prevenció eszméje egy pesti orvosdoktori értekezésben. Eü. Min. Egészségügyi Felvilágosítási Központ Évkönyve 1968/69. Bp. 1969. 138—143. Reti Endre: Egykori doctori dissertatiók. Bp. 1974. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XU. köt., Bp. 1908. Soltész János: Népszerű Orvostan (Medicina popularis) műveltebb nemorvosok számára. Sárospatak, 1851. Soltész János: Egészségtudomány nemzeti iskolák számára. Sárospatak. 1839. (II. kiad.: Egészségtan az elemi iskolák számára. 1846., III. kiad. 1861.) Takács Béla: A Sárospataki Főiskola Betegsegélyező Egylet történet. Comm. Hist. Artis Med. 1962 (24). 148—166. B. BUGYI (1911 -1982)