Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

ADATTÁR - Bugyi Balázs: Az első „népszerű orvostan" főiskolai tanszék (1834—1852) történetéből

miolta a S. Pataki fő oskolabeli orvosi hivatalra kineveztetni szerentsém vala, velem közleni méltóztatott.''''* Diósadi Elekes György „A sárospataki főiskola orvostanárai és egészségügye" címmel 1932-ben közzétett közleményében Baronyait a sárospataki főiskola orvosai között még csak nem is említi, és a „népszerű orvostan" tanszék pályázatának kiírásáról, pályázóiról, a döntésről és annak indokolásáról nem tud. Ezért is érdemes Baronyai orvostudori értekezéséről részletesebben szólni. Az 1834-ben benyújtott és a szokásos ünnepi formaságok között megvédett orvostudori dissertatió „Általános elvei a' köznépi orvostudománynak" címet viseli. A VI + 40 oldal terjedelmű magyar nyelvű munka Füskuti Landerer pesti nyomdájában készült. Az értekezés célja és tárgya a meghirdetésre kerülő „népszerű orvostan" terén elfoglalt álláspontjának, a tárgy anyagának kifejtése, és annak bizonyítása, hogy ő a sárospataki orvosprofesszorságra az alkalmas személy. Hivatkozik munkájában Schordann Zsigmond (1794—1862) pesti orvoskari professzornak „De medicina populari" című 1817. évi latin nyelvű orvostudori értekezésére, amelyet Réti Endre „Egykori doctori dissertatiók" című művében kritikailag méltatott. „Czélom — írta Baronyai — ... felkeresni, 's lehetőleg fejtegetve előterjeszteni — a köznépi orvostudományt — mellynek kivitelét, a' tárgy' bizonyos szempontokbéli 's többféle viszonyok szerénti vizsgálatától függesztem föl. Ehez képest igyekeztem meghatározni: lehet-e, kell-e, 's mi a köznépi orvostudomány ? mi annak valódi köre ? 's mennyire terjedhet határa ? Igyekeztem megmutatni mennyiben ártalmas ? 's mellyek hasznai ? továbbá próbáltam egy czélirányos köznépi orvostudomány' szerkesztésére szolgáló tervet adni, fölkeresvén egyszersmind és kijelelvén azon utakat, mellyek által orvosi ismeretek közöltethetnek a* nemorvos közönséggel... Minthogy pedig forrón óhajtom, hogy csekély munkám honosimat érdekelje, némileg ébressze, figyelmeztesse, czélirányosnak találtam, honom édesen hangzó nyelvén adni elő gondolataimat.. ." Értekezése ötödik fejezetében azzal kapcsolatban, hogy „mi módon közöltethetnek köznépi orvostudományi ismeretek a' nemorvosokkal", azt javasolja, hogy a „köznépi orvostudomány a honi főbb oskolákban, hol t. i. több tudományok pályája is végeztetik. . . közönségesen taníttatnék. .. A' felsőbb tudományok körül forgolódó ifjúság hetenként egy két órán megszorítás nélkül igen kis fáradsággal, és mint érdekeseket 's közhasznúakat egész kedvvel 's örömmel hallgathatná 's tanulhatná. . . Mód és út van elég ... de bárcsak valamelly jó foganatot ígérő igyekezetet 's kezdetet szemlélhetnénk... Nem a' porba ráncigálom le erőszakosan az orvostudományt. . . nem attól akarom a' nemorvost meggyőzni, hogy. . . nincs orvosra szüksége... hanem a' népet az orvostudományhoz, ezt a néphez igyekszem közelíteni". Aráz Baronyai József a maga részéről is javasolja a sárospataki főiskolán a „köznépi orvostudománynak" rendszeres oktatását és e célt szolgáló professzorság létesítését. Az egészségügyi felvilágosítást, amint az könyvéből kitűnik, a lakosság, a köznép felé kívánja irányítani, de magában a felvilágosításban csak az orvosoknak, a gazdatiszteknek és a néptanítóknak kíván szerepet juttatni. Baronyai József értekezését a továbbiakban röviden összefoglalva kívánjuk ismertetni. A bevezetőben szól a medicina történetéről, majd a kuruzslásról. A reformkorban a „kuruzsok" minden formája még nagyon is elterjedt volt, ezért is vitatta olyan nagy fokban a korabeli orvostársadalom a „köznépi orvostudomány" jogosságát. Baronyai „a' köznépi orvostudomány' körét 's határait" taglalva, azt írja, hogy „... körébe tulajdonképpen csak a' Dietetikai tanulmányok tartoznak, mellyek minthogy * Sárosnataki főiskola levéltárában Sp. B. LV. 23, 976.