Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gyenes György: Adatok Babits Mihály betegségéhez

ADATOK BABITS MIHÁLY BETEGSÉGÉHEZ GYENES GYÖRGY Ezerkilencszáznegyvenegy augusztus 4-én Babits Mihály a budai Siesta Szanatóriumban, ahová egy nappal előbb szállították be mentőautóval Esztergomból, meghalt. Illyés Gyula, aki a Szanatóriumban — ma az Országos Onkológiai Intézet működik falai között — a költő utolsó óráinál jelen volt, leírja, hogy „a második emeleten, az 54-es szobában feküdt, a Siesta szanatóriumban".

1 Babits életében már tudott volt, hogy a költőnek rákja, mégpedig valószínűleg a felső légutakból kiinduló rákja van, amely miatt előbb gégemetszést, 1938. február 10-én, majd több sorozatban rádium és röntgenbesugárzást, végül a betegség végső stádiumában, amikor nyelése nagyfokban nehezítetté vált, mert a daganat elzárta a nyelőcső bemeneti részét, gyomorsipolyt („gastrostomia") végeztek, 1940 november 18-án. Az első műtétet Rudolf Nissen profeszszor végezte a Park Szanatóriumban, a másodikat Schmidt Lajos professzor a Siesta Szanatóriumban. A két műtét közötti ismételt besugárzásokról, melyeket részben az Eötvös Loránd Radium és Röntgen Intézetben dr. Czunft Vilmos (az Intézet jogutódja az Országos Onkológiai Intézet), az Intézet akkori igazgatója, részben dr. Révész Vidor főorvos végzett a Park Szanatóriumban, számos adat maradt fenn és került publikálásra, legutóbb a Belia György által szerkesztett „Babits Mihály beszélgetőfüzetei" című munkában

2

. Könyve előszavában Belia György azt írja, hogy „az eltávolított daganat szövettani vizsgálata nem tudta egyértelműen megállapítani, hogy a daganat jó vagy rosszindulatú volt-e. Az orvosi jegyzökönyvek, kórleírások ismeretének híján ma már megállapíthatatlan, hogy a nyaki részek mely szövetében keletkezett a kóros daganat (pajzsmirigy ? gége?)". A kórtörténetek valóban nem maradtak fenn, legalábbis eddig nem sikerült a nyomukra bukkanni, de a szövettani lelet alighanem már akkor eldöntötte a daganat rosszindulatú voltát, különben aligha végeztek volna több sorozatban rádium- és röntgenbesugárzást. Rosszindulatúság mellett szólt a betegség klinikai lefolyása is, amely végül a költő halálához vezetett. Sajnos arról eleddig nem került elő adat, történt-e boncolás, és ha igen, milyen eredménnyel. A Bäsch Lóránt-hagyatékban fennmaradt levelezés alapján, melyet Bäsch Lóránt részben Nissen professzorral, részben Babits hazai kezelőorvosaival folytatott, megállapítható, felmerült annak lehetősége, hogy Babits sugárkezelését külföldön, mégpedig vagy Stockholmban a Karolinska Intézetben, vagy Párizsban a Fondation Curie-ben végezzék .

3 1 Illyés Gyula: Iránytűvel Bp. 1975. 165. 2 Babits Mihály: Beszélgetőfüzetei, 1938. Bp. 1980. Bélia György: Bevezetés 12. 3 Az alábbiakban szószerint idézett levélrészletek a Széchényi Könyvtár U 3820/181/1—41 szám alatt nyilvántartott anyagából származnak. Rendelkezésre bocsátásukért Kabdebó Lórántnak tartozom köszönettel.