Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Szentgyörgyvölgyi Gábor: Köleséri Sámuel pályája és jelleme

Erdélyen a 18. század elején viharzik át az ellenreformáció. Megszűnt a protestáns erdélyi fejedelemség. Úr lett a mindenható császár, kiszolgálója a kancellária, vezető vallása a katolikus. Mégpedig türelmetlenül vezető vallás, mert a betelepített jezsuiták templomokat, iskolákat foglaltak, erőszakkal térítettek, és nem riadtak vissza attól sem, hogy református anyától elvegyék gyermekeiket. így történt Bethlen Kata esetében is. Köleséri hiába tiltakozott sokadmagával a kancellária határozata ellen, a gyermekeket a katolikus nagybácsinak ítélték. Bethlen Kata „árva" lett, Köleséri pedig életre szóló ellenségeket szerzett magának. Volt tanítványa, Bethlen Kata szerencsétlen házasságkötésében teljesen ártatlan volt. A katolikus Haller Lászlóval kötött frigy az anyai erőszak és valláskülönbség miatt futott zátonyra [10]. Ellenségei táborát első felesége vezette. „Hoffärtige Martha" pazarló, féltékeny természetét tudós férje nehezen viselte. Húsz évi házasság után Köleséri törvényes elválasztását kérte a nagyszebeni egyházi hatóságtól, amit 1715. június 19-én ki is mondtak [9]. Egy év múlva feleségül vette Lázár György királybíró özvegyét, majd annak halála után harmadjára nősült. Ezalatt volt felesége szívós aknamunkába kezdett a válás érvénytelenítéséért. Először is rágalomhadjáratot indított, azután áttért katolikus hitre. (Ez a tény magában véve is elég ahhoz, hogy Kölesérit bigámistának bélyegezzék a fellebbezés újratárgyalásakor!) Bécsben megvesztegette Kászoni János kancellárt [9]. írásban lemondott Köleséri vessződi birtokáról, ha a főbenjáró bűnt kimondják. Már régen nem válásról volt szó, hanem Köleséri elveszejtéséről. Az asszony kegyetlen fegyvernek bizonyult a politikai ellenfelek, haragosok és irigyek kezében. A főkormányszéki titkár hivatalos intézkedései során nem kerülhette el a gyakran igazságtalan, az egyének kárát okozó döntések keresztülvitelét, ezért az orvos népszerűségét a hivatalnok csökkentette. (Hivatali anyagát nem sikerült megszerezni.) Haragudtak rá a protestánsok is azért, hogy érdekeiket nem elég erélyesen védelmezi, hogy egyházi gondokat okozott és nem adakozik. „Amit mások adtak, az is oda van" —• felelte állítólag [9]. Igaza volt, de fukarságát már nemcsak volt felesége, perlekedő rokonai híresztelték, hanem a református egyház is. Harmadik felesége hozományát nem fogadta el, cselédeit, jobbágyait jól tartotta, Nádudvari Corvinájáért 100 tallért fizetett stb. Mindez ellentétes mind Teleki Sámuel, mind Bod Péter és Hermányi Dienes állításaival [5]. Az igaz, hogy a puritán Debrecenből nem hozta magával a tékozlás szellemét. Ellenségei voltak a jezsuita atyák reformált hite, magas állása miatt. Köleséri védelemért fordult régi patrónusához, Savoyai Jenő herceghez. Ajándékba vitte könyvtára két féltett kincsét, egy értékes kínai könyvet és Mátyás Corvináját [5, 14]. A beteg herceget meggyógyította, aki fáradozását consiliariusi kinevezéssel honorálta [9]. Csak védelmet kért — kinevezést kapott. A szászok hevesen tiltakoztak a kiváltságaikat sértő előléptetés ellen és Köleséri elveszítette támogatásukat. Végnapjaihoz közeledett. Halálát Pataki megváltásnak nevezte, én közvetett gyilkosságnak [9, 11] Még sírkövére is helytelenül vésték életkorát (LXXII évet, LXIX helyett) [13]. A tények mellett minden más csak bizonyíthatatlan mendemonda. Politikai ambíciói nem nagyravágyásból fakadtak. Cselekvő részese kívánt lenni Erdély újkori történelmének. A császári Erdély guberniumába már a köznemes is hivatalt vállalhatott, nem volt elérhetetlen a bárói cím kiérdemlése sem. Hivatali állásai lehetővé tették, hogy közvetlen információkat gyűjtsön készülő művei számára, pl.: egészségügy, bányászat, régi és új Erdély. A kort meghatározó szatmári béke nemcsak az ország sorsára gyakorolt jelentős hatást, hanem Köleséri egyéni életére, szemléletére is. Államjogi érdek-