Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
TANULMÁNYOK - Gurevics, S. A.: Patográfiai módszer az orvostörténelemben (orosz nyelven)
Hum B. 0.: ^ocToeBCKHH K3K) ncHxonaTOJior. PVCCKHH BCCTHHK, 1894, N°N° 5, 6. HUOK B. 0.: TypreHeB KaK ncHxonaTOJior. M., 1904. Hum B. 0.: Bojie3Hb Torojia. Bonpocbi <|)HJIOCO(1>HH H ncHXOJiorHH, 1904, KH. 71 (I). Huotc B. 0.: MeTpaojiorHH ,miarH03a. CI16., 1913. Uleeuuep A.: Horaim CeöacTbím Bax. M., 1964. Ulmeuunpecc E. C: McTopinecKHe (J)aKTbi npoTHB jiereHjjbi. HayKa H >KH3Hb, 1971, N° 1. .. 3me.ibMeüep /7. E.: SBpojionw, HJIH BceoöiiiaH HCTOPHH TBopnecTBa. CÖOPHHK «Bonpocw TeoPHH H nCHXOJIOrHH TBOpieCTBa», T. yji. XapbKOB, 1916. HOpMüH H. A.: CKPHÖHH — OIÜIT naTorpatJwH. KJIHH. apxHB reHHanbH. H oaapeH., 1925, Bbin. 2. HpoweecKuü M. E.: 3K3HCTeHiíHajibHaH ncHXOJiorHH H npoÖJieMa JIHHHOCTH. Bonpocbi ncnxonoTHH, 1973, JMb 6. Besseler H.: Fünf echte Bildnisse Johann Sebastian Bachs. Kassel und Bassel, 1956. Duda G.: „Gewiss man hat mir Gift gegeben". Pähl, 1958. Forster W. Beethovens Krankheiten und ihre Beurteilung. Wiesbaden, 1955. Greiter A.: Wolfgang Amadeus Mozart: seine Leidensgeschichte an Briefen und Dokumenten dargestellt. Heidelberg, 1958. Gruhle H. Kritische Bemerkungen über Pathographie. In: P. Möbius. Über Schaffels Krankheit. Halle, 1907. Laignel-Lavastine P.: Psychologie des tuberculeux. Revue de med., 1907, n. 7. Lissa Z. Problemy stylu narodowego muzyki Chopina. Warsawa, 1955. LoewenfeldL.: Über die geniale Geistesthaetigkeit mit besonderes Berücksichtigung des Genies für bildende Kunst. Wiesbaden, 1903. Möbius P.: Über R. Schumanns Krankheit. Halle, 1906. Möbius P.: Über Schaffels Kranheit. Halle, 1907. Möbius P.: Gesammelten Werke. Bd. I —V. Leipzig. NichiforE., Bocirnea C: Medicina si muzica. Bucuresti, 1965. Rahmer S.: Heinrich Heine. Krankheit und Leidensgeschichte. Berlin, 1901. Rocchietta S.: Musicisti nella vita e nella stroria. Torino, 1963. Seroff V.: Debussy, musician of France. New York, 1956. Singer K. : Die Berufskrankheiten die Musiker. Berlin, 1960. SterbaE. andR.: Beethoven and his Nephew: a psychoanalytical study of their relationship. London, 1957. Supprian U.: Schizophreniae und Sprache bei Hölderlin. Fortschr. Neurol. Psychiat., 1974, n.12. Travaux de médicins á propos de musique. La Revue Musicale, num. spec. n. 250. Paris, 1962. Va/ 1er y —Radot P. : Tel était Claude Debussy. Paris, 1958. Összefoglalás A XIX. század második felében és a XX. század elején az orvostudományra is nagy hatással volt a nosológiai elméletek fejlődése, amely során új és különböző tudományos módszereket dolgoztak ki. E módszerek sorában keletkezett a patográfiai módszer. A kórrajzokat olyan életrajzoknak tekintették (elsősorban ismert, kiemelkedő személyeket vizsgáltak), amelyekben karakteri és pszichopatológiai adatok szemszögéből világították meg a vizsgált személy életútját és művészetét. Gurevics tanulmányában arra vállalkozott, hogy a patográfia művelőit és elsősorban azok kezdeményezői munkásságát ismertesse. A patográfia kezdeményezőjének tekintett német Paul Julius Möbius tevékenységének vizsgálatával kezdi az arcképcsarnok bemutatását. Az európai ismert pszichiáterek (Krepelin, Rahmer, Freud stb.) munkásságának ismertetése mellett párhuzamosan elemzi az orosz, ill. szovjet pszichiáterek ilyen irányú tevékenységét is.
