Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A Magyarországon hivatalos gyógyszernormatívumok
calcisszal vizsgálja), PASTA LIQU1R1T1AE (az előző kiadáshoz képest csak hatod résznyi cukrot használ), SPIRITUS AETHERIS SULFURICI (a két előállítási mód közül az egyiket elhagyta), SULFUR PRAECIPITATUM (az előállítása teljes mértékben megváltozott). Mint láthatjuk tehát, a köztudatban csaknem azonosnak tartott első két kiadás között lényeges különbségek vannak. A III. kiadás szintén Bécsben jelent meg 1820-ban. Előszavának keltezése 1820. augusztus 26. Címlapján feltüntetve: „Editio tertia, emendata". Ehhez a kiadáshoz is készült Trommsdorff-féie kommentár, amely két kiadást ért meg. 13 Tulajdonképpen a Pharmacopoea Austriaco-Provincialis hatálya ennek a kiadásnak életbeléptével szűnt meg. A Pharmacopoea Austriacanak ebben a kiadásában két dolgot eredményezett a napóleoni háborúk lezajlása: 1. a kontinentális zárlat miatt elhagyott egzotikus szerek újbóli felvételét a gyógyszerkönyvbe és ezek belföldön fellelhető, de hatástalannak bizonyult pótszereinek az elhagyását, 2. a Franciaországban bevezetett és egyre inkább tért hódító metrikus súlyrendszernek a gyógyszerkönyv súlytáblázatánál való jelölését a megfelelő szorzószám megadásával. A folyékony anyagok sűrűségértékének jelölésére az I. kiadás még három különböző módszert alkalmazott. A II. kiadás ebből már csak kettőt tartott meg. Ez a kiadás (és az utána következők is) pedig kizárólag a Meissner-féle sűrűségmérés adataira támaszkodik. Kibővült a szinonim elnevezések sora, ugyanis felvették a Német Birodalom országainak gyógyszerkönyveiben szereplő latin neveket is. Az alapanyagok neveinél pedig a latin és a német nevek mellett az olasz elnevezéseket is felvették, tekintettel a lombard tartományokra, ugyanezért az AQUA DE STILL ATA LAUROCERASI cikkelyt is átvette a Pharmacopoea Italicaból. Általában ez a kiadás már mellőzi az elvault fantázianevek használatát a kémiai anyagok tekintetében, vagy legalábbis alárendeli azokat szinonim elnevezésként az egyre inkább tért hódító racionális kémiai nómenklatúrának. A IV. kiadás különleges helyet foglal el az Osztrák Gyógyszerkönyvek sorában: az eredeti kiadást követően két év múlva megjelent egy új kiadásnak felfogható (és akként is kezelt) hivatalos kibocsátás, azonban azt is IV. kiadásnak tekintették, pontosabban a IV. kiadás javított változatának. Ehhez a kiadáshoz jelent meg egy Additamentum is, azonban nem önálló kiadványként, hanem az 1843. évi hivatalos gyógyszerárszabás végére bekötve. Az eredeti kiadás 1834-ben jelent meg Bécsben. Előszavának keltezése 1833. július 10. Címlapján feltüntetve: „Editio quarta emendata". Hivatalos szerei között már megjelennek az alkaloidák (chinin, morfin). A kémiai ismeretek fejlődésének eredményeként az egyes kristályvíz tartalmú sók neveinél „cum aqua" megjegyzéssel jelölték a kristályvíz tartalmat is. Az egyre inkább tért hódító racionális kémiai nevek használata komoly zavart okozott a cikkelyek •— korábban eléggé szigorúan kezelt — alfabetikus egymásutániságában. A cikkelyek alfabetikus sorrendjét ugyanis az új racionális neveik alapján állapították meg, azonban ezek még csak a szinonim elnevezések között szerepeltek, főcímként továbbra is még a régi neveiket használták. így az a sajátságos helyzet állt elő, hogy egy „A" betűvel kezdődő nevű cikkely után egy „S" betűs következett, majd Mint előbb Erfurt— Gotha, 1821, 1822.
