Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A Magyarországon hivatalos gyógyszernormatívumok

A Bécsi Dispensatorium három, egymástól alig eltérő kiadást ért meg. A II. és HL kiadásnak pedig további 3—3 utánnyomása is készült, amelyek közül a leydeni utánnyomás érdekessége, hogy már a következő gyógyszerkönyv sorozat, a Pharmacopoea Austriaco-Provincialis III. kiadásának megjelenése után látott napvilágot. A Dispensatorium Viennense alábbi kiadásairól és utánnyomásairól tudunk: Kiadás Utánnyomás I. 1729 II. 1737 Bécs 1744, Brüsszel 1744, Leyden 1786. III. 1751 Bécs 1765, 1770, 1772. Az I. kiadás 1729-ben jelent meg Bécsben. Utánnyomásairól nincs tudomásunk. A címlapja előtt és után egy-egy rézmetszet található. Az elsőn három nőalak : Experientia a kísérletezés, Ratio a bölcsesség és Minerva a mértékek, súlyok allegorikus alakja bemutatja Aesculapiusnak, az orvoslás istenének a Dispensatorium Viennensét. A címlap után látható rézmetszet az uralkodót ábrázolja, VI. Károly német-római császárt (mint: magyar király III. Károly). Ezután következik a bevezető rész a császári megerősítéssel, az olvasóhoz címzett előszóval és a cenzúrával. Ez utóbbit a bécsi orvosegyetem négy — sorban mind magasabb tisztséget viselő — személye írta alá, akik között gyógyszerész, nem szerepel. Ezt követik az egyes szakkifejezések (műveletek, gyógyszer formák stb.) magyarázatai, majd a későbbiek során az ott feltüntetett gyűjtőneveken együttesen előforduló 18 compositum összetétele (QUINQUE HERBAE EMOLLIENTES, QUATUOR FLORES CORDIALES, TRIA S ALIA STOMACHICA stb.). Ezután az orvos-gyógyszerész súlyrendszert ismerteti, amelynél az összehasonlításként felhozott polgári fontot érdekes módon nem 16, hanem 19 unciára osztja! Végül a recepturában alkalmazott rövidítések és az alkimista jelekből kifejlődött orvos-gyógyszerész jelrendszer ismertetése, illetve ezek feloldásai következnek. Ezek után a bevezető részek után a dispensatorium 19 fejezetének beosztását találhatjuk meg (a részletes tartalomjegyzék a kötet végén van). Ellentétben a többi dispensatoriummal, a Dispensatorium Viennense csak az összetett szerekkel foglalkozik, a simpliciákat fel sem sorolja. Ezekről legfeljebb a kötet végéhez esetlegesen hozzákötött taxából szerezhetünk tudomást, vagy ha az egyes compositumok összetevőit tételesen kiextraháljuk és összegezzük. A 19 fejezet beosztása a következő: Az I. fejezet az eceteket tárgyalja, amelyekből 3 összetett és 14 egyszerű növényi ecetet ír le. A II. fejezetben az aquák szerepelnek. Ezek lehettek desztilláció útján előállítottak, vízzel vagy borral készültek, egyszerűek vagy összetettek. Ez utóbbiakat helyenként balsamum vagy elixirium szinonim néven is említi. Itt szerepel 2 collyrium előirata is AQUA OPHTALMICA SAPPHÍREA néven, egyszerű és szappannal készült változatban. Ez a fejezet tárgyal még 5 gyümölcsbort és 12 succust (összezúzott és kipréselt friss növényi részek leve) is. A III. fejezet a balzsamok elöiratait közli, de itt nem a természetes balzsamokról van zó, hiszen azok simpliciának minősülnének, hanem az úgynevezett gyógybalzsamokrói, amelyekből 31 összetettet és 11 egyszerűt ír le. A IV. fejezet a cukor alapanyagú szilárd gyógyszerformákkal foglalkozik. Itt található 19 conditum (cukrozott növényi részek), 46 conservum (cukorral elkevert, összezúzott,