Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
TANULMÁNYOK - Rádóczy Gyula: A Magyarországon hivatalos gyógyszernormatívumok
A MAGYARORSZÁGON HIVATALOS G YÓGYSZE RNORMATÍ V U M OK RÁDÓCZY GYULA H ivatalos gyógyszernormativumok azok az előiratgyűjtemények, amelyeket az egységes gyógyszerkészítés érdekében rendeletileg kötelező érvényűvé tettek, így ezeket mint ilyeneket, a gyógyszerkészítés szabványkönyveinek tekintjük. Az érvényüket kötelezővé tevő rendelet lehetett királyi, helytartótanácsi vagy miniszteri. Ebben az értelemben Magyarországon hivatalos érvényű volt a Dispensatorium Viennense három kiadása, a Pharmacopoea Austriaco-Provincialis négy kiadása a Pharmacopoea Austriaca öt kiadása egy javított kiadással és egy Additamentummal, a Pharmacopoea Hungarica hat kiadása három Additamentummal és ezek mellett a XIX. század közepétől a Norma Pauperum hat kiadása és az ezt követő Formulae Normales öt kiadása egy Additamentummal. A XVIII. század, amelyben a Dispensatorium Viennense és a Pharmacopoea AustriacoProvincialis különböző kiadásai megjelentek, még a kifejezetten empírián alapuló gyógyítás utolsó százada volt. Ezért e század gyógyszerkönyveiben még megtaláljuk a középkor, sőt az ókor nagy tekintélyű gyógyszereit is, de már szerepelnek ezekben a jatrokémia, sőt a század végén az antiflogisztikus irányzat eredményei is. A XIX. századtól viszont napjainkig tart az a folyamat, amely az orvostudomány és a többi természettudományok (kémia, botanika stb.) kísérletes eredményeit rögzíti a gyógyszernormatívumainkban is. Az egészségügy e területének szabályozására Magyarországon csak a Helytartótanács létrehozása (1723), de méginkább a Helytartótanács Egészségügyi Bizottságának megszervezése (1739) után kerülhetett sor. Ennél korábban ugyanis a török hódoltság és az ezt követő szabadságharcok miatt ez elképzelhetetlen lett volna. Törvényhozásunk az egészségüggyel nem foglalkozott, azonban Magyarországnak a perszonálunió következtében Ausztriával fennálló évszázados szoros összefonódása e területen is megnyilvánult, mert eleinte ugyanazok a gyógyszerkönyvek voltak hivatalosak mind a magyar, mind pedig az osztrák patikákban. 1 Bár a gyógyszerészettörténet bel- és külföldi kutatói között egyaránt elterjedt az a nézet, hogy a XVIII. század osztrák gyógyszerkönyveinek kötelező érvénye még nem terjedt ki Magyarország területére is, hanem abban az időben itt tetszőlegesen használtak különböző gyógyszerkönyveket a patikák. A továbbiakban mégis bizonyítani szeretném, 1 Halmai János: A magyar gyógyszerkönyvek fejlődéstörténete. Acta Pharmaceutica Hungarica 1962, 4, 167.; Linzbauer Xavér Ferenc: A Magyar Korona országainak nemzetközi egészségügye. Pest, 1868. 25, 31, 32.; Rádóczy Gyula: A XVIII. századi Bécsi Dispensatoriumok. Gyógyszerészet 1981, 10. (A továbbiakban: „Bécsi Dispensatoriumok") 386.; Végh Antal: A magyar gyógyszerkönyvek kialakulása. Gyógyszerésztörténeti Diárium 1972, 2, 68.