Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly—Szemkeő Endre: A betegápolás szervezése a szabadságharc idején
A SEBESÜLT HADIFOGLYOK GONDOZÁSA A magvar szabadságharc történetének egyik figyelemre méltó területe a hadifoglyok gondozása, amely hangsúlyozottan jelentkezett az egészségügyi ellátásban. A sebesült hadifoglyok ellátásának és kezelésének kérdésében a kormány és a katonai vezetés rendkívül humánus elveket vallott. Igaz, a hadifoglyok kérdésében a tisztikart jelentősen befolyásolta az uralkodóházhoz fűződő kapcsolata, valamint az, hogy a tisztikar jelentős része néhány hónappal azelőtt még a császári hadseregben szolgált, és gyakran volt bajtársaikkal álltak szemben. Ez utóbbi magyarázatul is szolgál arra, hogy a fogoly tisztek és legénységi állományúak — a lefegyverzés után — általában szabadon mozogtak a hátországban. Hasonló magatartást tanúsítottak 1849 nyarán a hadifogoly orosz tisztekkel is. Számos példát lehetne erre még felhozni: például a fogoly cseh nemzetiségűek a lőporgyárakban, az olaszok a pesti kórházakban dolgoztak. Csupán ellenpéldaként említjük, hogy a fogságba került fogoly honvédtiszteket és legénységieket azonnal besorozták a császári hadseregbe vagy bírósági eljárás után a legszigorúbb büntetést szabták ki rájuk. A sebesültekkel kapcsolatban e szemlélet még élesebben jelentkezett : a kormány mindvégig azt az elvet vallotta, hogy a sebesültnek gondos ápolás és emberi bánásmód jár még akkor is, ha a csatatéren ellenség volt. Flór Ferenc például — Kossuth Zsuzsanna jelentése nyomán — vasra verette és hadbíróság elé állíttatta a debreceni Szent Anna kórház egyik honvédápolóját, mert két sebesült hadifoglyot bántalmazott. 26 Kossuth Zsuzsanna sokrétű feladata mellett, foglalkozott a hadifogoly betegekkel kapcsolatos kérdésekkel is. Szemleútja során gondot és időt szentelt az egyenlő szintű ellátás és bánásmód kialakításának megteremtésére. A sebesültek gondozásba vételére, szállítására és kórházi gyógyítására vonatkozó rendszabályok általános érvényűek voltak, amelyeket a csatatéren maradt ellenséges katonákra is alkalmazni kellett. Lumniczer Sándor nevezetes szabályzatában külön is rendelkezett erről, amikor különbségtétel nélkül rendeli el a sebesült hadifoglyok elszállítását és kórházi ellátását. 27 Az osztrák, később az orosz sebesülteket, megkülönböztetés nélkül ápolták a honvéd tábori kórházakban, küldték gyógyfürdőkbe, legfeljebb külön kórteremben helyezték el őket. Több olyan esetről tudunk, hogy Flór Ferenc kiemeltette a foglyok közül az orvosokat és a kiképzett betegápolókat, majd polgári fizetéssel alkalmazta őket a kórházakban. 28 Buda visszafoglalása után közel ezer sebesült császári katona feküdt a pesti Lagerspitalban, miközben a Pestre visszahelyezett központi honvéd tábori kórház elhelyezése gondot okozott. Flór külön utasítása szerint, a Lagerspitalban mindenki a helyén maradt, és a központi pénztárból biztosították ellátásukat. Ellenpéldaként említjük, hogy 1849. január elsején Windischgrätz fegyverrel távolíttatta el a beteg honvédeket a főváros kórházaiból. A sebesült osztrák és orosz katonákkal kapcsolatos bánásmódról szól Arányi Lajos is naplójában, 29 aki 1849 júniusában tábori főorvosként a Ludovika épületében működött. Naplója szerint (1849. jún. 5-én), a fogoly Kindlberger osztrák orvossal és Joppe 2e OL. H 85 1849/1546. 27 Ideiglenes utasítás a feldunai m. k. hadsereg orvosai számára miheztartás végett a Hadi-Fővezérség meghagyásából. Lumniczer Sándor törzsorvos. Kassa, 1849. 28 OL. H 85 1849/1818 H Nagy Guido hadifogoly orvos beosztása a nagykárolyi kórházban. 29 Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Történeti Dokumentációk Gyűjteménye 77. 66. 1.
