Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly—Szemkeő Endre: A betegápolás szervezése a szabadságharc idején

haladék nélkül ititézkedhessem."

18 (Például 1849. ápr. 22-én már 125 ágyas készletet szállíttatott Gödöllőre.) Ezekben a napokban intéz felhívást a magyar nőkhöz: „Ne várjátok kiküldetéseket, ne várjátok a rendszabályok kihirdetését. Minden nő, aki erőt érez magában, keresse fel a helyben vagy vidéken lévő kórházakat. Ha elhagyott állapotban szűkölködve, minden kényelmi cikk nélkül találja azokat, szólítsa fel a legközelebbi polgári hatóságot, legyen az kormánybiztosi, megyei vagy városi hatóság, a kórházi szükséglet beszerzésére, ha a körülmények úgy kívánják, requisitio útján is. .. És ha akár a hatóságok, akár a kórház igazgató személyzet által gátoltatást vagy erélytelenséget tapasztalnátok a közmunkálkodásban, tegyetek nekem rögtön jelentést, hogy eszközölhessem azon egyéneknek méltóbbakkali felcserélését. Egyesüljetek városonként, kerületenként és osszátok fel magatok között a munka napjait, minden percben ápoló gonddal őrködjetek a szabadságért szenvedőknek még álmai felett is."

19 Intézkedési jogát Flór is megerősítette: „.. .Kötelességül tűzetik ki minden katonai kórházigazgató s parancsnoknak: az országos főápolónő akár ideiglenes akár állandósítandó rendszabályait sikeresíteni s úgy gazdászati, mint ápolási szempontból őtőle utasítást venni és neki felelni az általa kitűzött kötelességek teljesítéséről. Az országos főápolónő jogaihoz és kötelessége körébe tartozandó egyszersmind a kórház és kezelés körül tapasztalandó vagy feladott vádak esetén vizsgálatot rendelni és kiderülendő hűtlenség esetében a vétkes egyéneknek elbocsájtásukat és czélszerübbekkel kipótlásukat eszközölni." (1849. máj. 7.) A rendeletet Klapka György azzal a magyarázattal egészítette ki, hogy a főápolónő csak kivizsgálja az ügyeket, de az intézkedési jog továbbra is a Honvédelmi Minisztériumé.

20 Mint már az előzményekben említettük, 1849 április-májusában a nők ápolási munkába való bevonása még csak elhatározás volt, de a hagyományos katonakórházi gyakorlattal sem kívántak még szakítani. Ezt tükrözi Flór Ferenc 1849. május 14-én kelt utasítása: „Az Országos Főápolónő közreműködésével kórházi ápolókul nők fognak alkalmaztatni, mivel azonban valószínű, hogy a kórházak számához képest kellő arányban, illy ápolónők rögtön vállalkozni nehezen fognak, ennél fogva minden kórházi parancsnokságok és igazgatóságok oda utasítatnak: hogy a kórházakban eddig létezett valamennyi férfi ápolókat, a fentebb érintett kísérlet miatt ne bocsássák, sőt azokat, kik az ápolásra alkalmasak s arra kellő ügyességgel bírnak — az illető katonai hatóságok által tábori szolgálat alól mentessék fel és a kórházakban továbbra is múlhatatlanul tartsák meg —, annál is inkább, mivel a női kezek a betegeknek nyújtandó terhesebb erőt igénylő ápolás férfi segítség nélkül nem is elégségesek."

21 Maga Kossuth Zsuzsanna is szorgalmazta a nők teljes bevonását a kórházi munkába, de egyetértett a férfiak egyidejű alkalmazásával is. Például, 1849. június 23-án amikor Schweidel tábornok, Pest katonai parancsnoka, Kossuth Zsuzsannához fordult ápolónőkért, ő — mérlegelve a helyzetet — férfiakat ajánlott a pesti tábori kórházba.

22 A Kossuth Zsuzsanna-féle felhívások nyomán 1849 májusában megalakultak a Nőegyleteken belül a betegápoló egyletek, amelyek tagjai részt vettek a kórházak munkájában. A Közlöny egyre több olyan hírt közölt, hogy a nők milyen arányban jelentkeztek ápolási feladatokra. Kossuth Zsuzsanna feladatkörének lényeges része az ellenőrzés, a helyszíni szemle és új kórház telepítésére vonatkozó javaslattétel volt. Az egészségügyi osztály pontos úti18 Osváth i. m. 98. 19 uo. 103.1.; Közlönv 1849. máj. 7. 99. sz. 20 OL. H 85 1849/1347, 1394. 21 OL. H 85 1849/1427 22 OL. H 85 1849/2436.