Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
ADATTÁR - Lázár Szini Karola: Adalékok a XVI. századi Ars Medica vizsgálatához. Anatómiai és kórtani műszókincs
6.3.5. Végül, de nem utolsósorban említenünk kell néhány szemantikai természetű problémát. Az Ars Medica műszókincse különösen alkalmas például a mezőtagolódás vizsgálatára, az anatómiai és a kórtani fogalmi szféra összefüggéseinek kibontására. De jelentéstani kérdések elmélyítéséhez nyújtanak fogódzót a már felsorakoztatott rokonértelmű szavak, szinonimasorok is. Bizonyos szervrészek sajátos megnevezésmódjára figyelve ugyanakkor a poliszémia kérdéseit tanulmányozhatjuk. Szembetűnő az Ars Medicában, hogy szervenként bizonyos részek jelölése azonosan megoldott. Pl.: a szervrész 'tövét, eredetét' a gyökér, ill. a tő szó jelöli (szömöknek, nyelvnek, szömérömtestnek, fogaknak gyökere — radix, illetve szőröknek, fogaknak, nyelvnek, fülnek töve — radix); a 'kötelékek, szalagok' jele a kötél szó (forgócsontoknak, ízeknek, nyelvnek, mádrának kötelei — vincula); a ,szervnyílásé' a lik (lik, amelyben a szömfény áll — foramen, fülnek lika — anfractus, orrnak lika — nares, szék, alfélnek, szömérömtestnek. lika — margó ani, sedes, rémesnek lika — sphincter ani). A 'testnedvet tartalmazó üreg'-et vagy a 'szervrészt védő burkot' a tartó szó jelöli (nemző magnak tartója — vas, agyvelőnek tartói — sinus seu ventriculi, vérnek tartója — tunica venarum et arterianum, szívnek tartója — pericardium); a ,testüreg, mélyedés'jele az üreg szó (tüdőnek, májnak ürege — cavum, hasnak, hólyagnak húsos temérdök bélnek, mádrának ürege — capacitas); a ,vezeték és szervközlekedés'-é a mönetel vagy az út szó (beleknek möneteli és útja, lélökzetnek, széknek útja, szömérömtestnek möneteli — ductus viaque). De idesorolhatók a jelen példatárunkból egyszeri előfordulással idézhető, azonos módon alkotott következő anatómiai nevek: a 'kiágazó rész, nyúlvány'jelentésű ág szó (torokban levő erek ágai — rami venarum jugularium), a 'vminek nyílásá'-t jelölő kapu (májnak kapui — portae iecoris), a 'meder, szervrész, amelybe az anatómiai képlet ágyazódik' jelentésű fészek, illetve az ágy (fogaknak fészkei, fogaknak ágya — alveolus), a 'hímvessző elülső végé'-t jelölő makk (szömérömtest makkja — glans pudendi) stb. Hasonló jelölési móddal egyes ősi testrésznevek — fej, száj, nyak stb. — újabban megismert test- vagy szervrészek megnevezőivé váltak, pl.: keze, lába, combnak csontjának feje (caput); szömérömtestnek, mádrának, ereknek, gyomornak szája (os); hólyagnak, mádrának nyaka (cervix); mádra nyakának ajaki (lábra); agyvelönek gyomra (ventriculum). A példákból látható, hogy az egykori szerző nem újonnan alkotott szavakkal, hanem bizonyos összefüggéseket (szembeötlő alaki és funkcionális hasonlóságokat) felismerve, egy már valamilyen objektív tartalommal rendelkező hangsorhoz kapcsol valamilyen új képzetet, egy a nyelvben már meglévő szóval nevezi meg az új fogalmakat. Ily módon köznyelvi szavaknak az orvosi fogalomkörbe tartozó mellékjelentését alakítja ki. A felsorakoztatott szintagmák alaptagja tehát hasonlóságon alapuló névátvitellel alkotott, tulajdonképpen metaforikus átvitel. 41 A metafora — mint példáink is bizonyítják — az egyik legnagyobb alkotó erő az orvosi nyelvben. Az Ars Medica kórtani terminológiájában is idézhetők hasonló nyelvi alakulatok. A már említett (6.2.) népi betegségneveken kívül ilyen műszavak pl. : főnek csorgása (nátha), szömnek héján való árpa (hordeolum), szömnek körme (pterygion), béka az nyelvnek kötelén (ranula), hastekerés — hasnak rúgása (chordapson, volvulus). Ha az orvosi szaknyelvnek előbb említett hasonlóságon alapuló névátviteleit mélyebben, az idegen nyelvi megfelelőket is figyelembe véve elemezzük, azok jelentéskölcsönzéseknek bizonyulnak. A valóban kérészéletű tükörszavakhoz (tükörfordításokJ1 Lengyel Lajos: „Átvitt" vagy „képes" jelentés? I. Szótártani tanulmányok. (Szerk. : Országh László), Bp., 1966, 161 kk; Papp István: i. m. 9—10; Károly Sándor: i. m. 372—3.
