Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

ADATTÁR - Lázár Szini Karola: Adalékok a XVI. századi Ars Medica vizsgálatához. Anatómiai és kórtani műszókincs

ben az Ars Medica idején szinonimaként viselkednek.

29 Az Ars Medica forrásai közül különösen a filologizáló Fuchs művére jellemző a görög, latin és az ún. barbár nyelvi megfelelők felsorakoztatása. De Vesalius is — mint maga írta Fabrica-ja első kiadásában (1543) — ,,a csontok görög-latin nyelvű elnevezéseihez a héber és az arab szinonimákat feltüntette'''.

30 6.2. A szóalkotások másik fajtája — a más nyelvrétegből való szókölcsönzés — általában jellemző az Ars Medicára, hiszen a mű szókincse egészében a nép beszélte magyar nyelvben gyökerezik. A szak- és népnyelv közötti átáramlás — az ún. belső nyelvkeveredés — legszembetűnőbb eseteire maga a szerző figyelmeztet, mikor rendszerint az kit az magyarok neveznek, magyarul ezt hivják már említett fordulattal eredeti szemléletű ősi, népnyelvi testrész- vagy betegségneveket kapcsol a tudós terminusok mellé. Anatómiai elnevezések : íny— „fognak húsa" (gingiva), iha feje - „gyomornak szája" (os ventriculi), gége — „ételnek és italnak csöve" (larrynx, guttur). Kórtaniak: meredök — „inaknak öszvevonódása" (rigor nervorum), fekete hályog — „szömnek körme" (pterygion), farkas hályog — „éjjeli vakság" (nyctalopia), kecske hályog — „kis fakadék mint egy kis szömölcsö" (aegylops), szívfogás — „elájulás" (syncope), lebögés — „egyenötlen gyakorta való fölverés" (pulsus inequalis atque intermittens vei intercisus); sárgaság — „sárnak a bőr alá kiomlása" (icteritia, aurigo), köszvény — „ízétel való fájdalom" (arthritis), süly—„alfélnek likában termött csomó" (condyloma), ízétel — „fog húsának rothadása" ('Brand

1 ). fene — „gonosz sebösülés" (cancer), hasmönés — „hasnak híg mönése" (diarrhoea), vérhas — „hasnak vérrel való mönése" (dysenteria), vizkórság — „az testnek lágy puha növeködése és elpuffadozása" (anasarka), torokgyik — „torokfájás" (angina), aszúkórság — „tüdőnek tüzesülése" (phtisis), madárkórság — „nyelvnek gutája" (paralysis lingvae) stb. Valamennyi olyan élő, nyelvjárási szó, amely jelölő funkcióját tekintve megfelel valamely köznyelvi szónak, e szó szinonimájának tekinthető — állapítja meg a modern lexikográfia.

31 Köz- és tájnyelvi szó között tehát lehetséges korlátozott értékű rokonértelműség. Hasonló szemantikai kapcsolat létezett a szakkifejezések és a népnyelvi szavak között az orvosi nyelv kialakulása idején. Károly Sándor felfogásában

32 is „a szinonimeik ugyanazt a fogalmat fejezik ki, de jelentésárnyalatokban különböznek — abban az esetben, ha a jelentésbe. . . a nyelvrétegbeli jelentést is beleértjük". Az egykori orvosi műszóhasználat is ezt a megfelelési viszonyt példázza. 6.3. Az új fogalmak nyelvi vetületeként kitermelődő belső keletkezésű szavak — mint ismeretes — jelentős, sajátos csoportját, egyben legnagyobb hányadát alkotják szókészletünknek. A szóalkotás belső forrásaiból merítve — szóképzéssel szóösszetétellel, szószerkezeteket alkotva, a fogalmakat körülírva — és jelentéstani természetű névátvitellel alkotva számtalan műszó található az Ars Medicában. Az anatómiai és kórtani fogalmak nyelvi jelölőinek létrejöttében e módozatok egyaránt, de nem egyenlő mértékben szerepelnek. Az ősi, régi nyelvi tőszavaktól (áll, váll, íny, nyak, szem, száj, torok, kéz, láb illetve seb, var, kór, süly) eltekintve — amint azt 29 O. Nagy Gábor a rétegnyelvi szinonimákkal kapcsolatban mutatott rá arra, hogy a más nyelvek megfelelő szavaitól (ekvivalensek) megkülönböztethető, többé-kevésbé meghonosodott idegen szavak ma tekintélyes szinonimahányadot alkotnak. (A rokonértelműség szinonima-szótári szempontból. Szótártani Tanulmányok. Szerk.: Országh László. Bp., 1966, 120.) 30 Lásd: Andreas Vesalius: De Humani

Corporis Fabrica. Bp., 1967, 18. (Bevezető tanulmány). 31 O. Nagy Gábor: i. m. 120—121. 32 Károlyi Sándor: i. m. 88—89.