Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Vas József: Lakótelepi életkörülmények kórlélektani hatásai
szerkezeti elemei, mint a vékony falak miatti áthallás, a megnövekedett zajszint és környezetszennyeződés, a felfokozott hang- és fényingerek (kaputelefon, a szemközti házak esti fényei, az állandó jövés-menés) a paranoid beállítottságú egyénre jellemző magyarázatot nyertek. Vagyis úgy dolgozta fel ezeket, mint személyiségének szuverenitását és integritását sértő behatásokat. Ez hozzájárult kapcsolatainak további felbomlásához, a téves észlelés megerősítéséhez (róluk beszélnek az emberek), személyközti kapcsolatainak beszükítéséhez. A fantázia, az illúziók és a hallucinációk vették át fokozatosan a valós tények ellenőrző, visszacsatoló szerepét az önmaga és környezete által alkotott rendszerben. Hornaus [6] szerint a környezet nem határozza meg a társas kapcsolatokat, csak keretet ad azoknak. Éppen ezért, ha a várostervezők közel is hozták egymáshoz az embereket, ez nem jelenti szükségképpen az érzelmi közelséget. Informális kapcsolatok, baráti társaságok kialakulhatnak, de ugyanúgy bizalmatlanság, ellenséges viselkedés is, sőt a szociális észlelés és az előítéletek torzító hatása révén ellenséges beállítódás az ilyen csoportokkal szemben. Példa rá betegünk részben valós, részben képzeletbeli ,,orgiázó" társasága. A harmadik, egyben utolsó esettanulmány egy 70 éves nő kórtörténetét mutatja be. Idős, nyugdíjas férjével együtt három évvel felvétele előtt költöztek a diósgyőri lakótelepre, mivel lebontották kertes családi házukat. A szenzitív személyiségű beteg nagyon félénkké, bizalmatlanná vált az új környezetben. Pszichiátriai osztályra kerülése előtt egy évvel veszekedés során megsértette cigány szomszédasszonyát. Ettől kezdve félt, hogy az illető feljelenti becsületsértés miatt. Nem sokkal ezután úgy vélte, hogy a másik szomszédban lakó részeges cigány férfi megöléssel fenyegeti. Később ez az ember meghalt. Ezt követően kezdte állítása szerint hallani a szomszéd lakásokból és az udvarról a cigányok hangját, amelyek őt okolták az illető haláláért, és megöléssel fenyegették. Felvételkor a betegnél közepes fokú, lacunaris jellegű, érelmeszesedéses eredetű elbutulás volt észlelhető a paranoid személyiség-vonásokon kívül. A pszichotikus kép kibomlását illetően ezek nem elhanyagolható tényezők. Előbbinek a kritikai korrekció elégtelenségében lehetett szerepe, míg utóbbi segíthette a pejoratív természetű paranoid vonatkoztatások kifejlődését. A valóságban ugyanis tényleg hallhatók voltak a szomszédból durva, trágár, fenyegető hangok, amiket a páciens magára vonatkoztatott. Ez a környezet, a szituáció kórokozó jelentőségét emeli ki, melyet ez esetben provokatív jellegűnek kell értékelnünk. A szomszédasszonnyal történt összetűzés betegünkben lelkiismereti konfliktust keltett szorongással a szomszédsági kapcsolatok felértékelése és saját szenzitív beállítottsága miatt. Cigány szomszédaival való kommunikációs zavarának hátterében részben előítéletes viselkedése, részben a különböző csoportok egymás mellet élésével járó feszültségek álltak. Elkülönülése az e csoportban folyó interakcióktól szociális elszigeteltséghez vezetett, amit a paranoid mechanizmus a beteg képzeletében bűnbakképzéssé torzított. Úgy is mondhatnánk, hogy áldozata lett saját félelmeinek, előítéleteinek. Összefoglalásként hangsúlyoznunk kell, hogy a lakótelepi életkörülmények pszichés megterhelő hatásai önmagukban valószínűleg nem okoznak pszichózist, hanem keretet adnak lefolyásának, előkészítő, hajlamosító vagy provokatív szerepet játszanak kialakulásában, kétféle módon. 1. Ronthatják a biológiai alkalmazkodás feltételeit. Ez legtisztább formában — ami