Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pisztora Ferenc: A schizophrenia és a paranoid kórformák gyógyítási kísérletei a Monarchia korabeli Magyarország különféle psychiátriai intézményeiben

A lipótmezei intézel túlnyomó többségében krónikus és szegénysorsú, hosszas ápolást igénylő beteganyag kezelésével-ápolásával foglalkozott a dualizmus korában. Pontosan erre való tekintettel, kétszeresen is — ti. a therapiás aktivitás és a humanisztikus hozzáállás szempontjából egyaránt — dicséretes az a törekvés, hogy a munka-, foglalkoztatási és részben a szociotherápia révén óhajtotta „intra muros" rehabitálni ápoltjait, főleg a századforduló utáni évektől kezdődően. A therapiás arzenál egészében kétségkívül ezek a felsorolt és mindjobban kifejlődő, megizmosodó gyógytevékenységek jelentették az intézmény fő therapiás erősségét és maradtak meg jövőbe mutató, s időt álló kezdeményezéseknek. Chyzer C. (1909) összefoglalójából és Nóvák E. (1905) referátumából tudjuk, hogy Magyarországon főleg a századfordulót követően egymásután kezdtek megnyílni a vidéki közkórházakhoz kapcsolódó elmeosztályok. (így a „Zemplénvármegye sátoraljaújhelyi „Erzsébet" közkórház elmeosztálya" is 1905-ben.) 1914-ben hazánkban már 20 közkórház nagyobb elmeosztálya, továbbá 48 közkórház és 15 nyilvános jellegű kórház kisebb elmeosztálya működött egyéb elmegyógyászati létesítmények mellett. A Sátoraljaújhelyi Kórház eimeosztályán az 1910-es évektől kezdődően vannak meg a kórtörténetek, melyeknek a decursusaiban a beteg munkatherápiás foglalkoztatása is szerepel. Ezenkívül a kórház emlékkönyvei is hozzáférhetők. (Molnár J. 1906 és 1915.) Mindezen forrásokból jellemző kép tárul elénk az ott folyó therapiás tevékenységet illetően. Molnár J„ a hajdani főorvos arról számolt be osztálya 1905. évi működését illetően, hogy ,,... úgy a heveny, mint a chrónikus zavarodottságban szenvedő betegeknél jó eredménnyel használtuk a vizes pakolásokat, prolongált 28 °C-os fürdőket, bróm, chloral, hyoscin, sulfonál adagolását..." És: „Az elmebetegek sanálásában nagy szerep jut a suggesztív kezelésnek, valamint az intelligentiájuknak megfelelő testi és szellemi szórakoztatásnak. A suggestiv kezelésnek különösen a búskomorság és az üldöztetési téveszmékből származó tébolyodottságnál láttuk nagy hasznát. Értelmes és eléggé megbízható férfibetegek nappal ápolók fölügyelete alatt az épületben felmerülő kisebb házi teendőket, a favágást, kerti munkálatokat, mosókonyhában való munkát végzik el nagy szorgalommal és jó kedvvel. A nőbetegek pedig kézimunkákkal, mosás, súrolás, takarítás, konyhai munkával, időnként sétával vannak elfoglalva. Szellemi szórakozás is bőven jut azon betegeknek, kiknek öntudata időnként feltisztul; a kávéházak által felajánlott újságok, egy kis könyvtár, különféle társas játékok: kártya, sakk, dominó képezik legkedveltebb szórakozásait az értelmes betegeknek ; elég gyakran vetített képekkel kísért előadásokat hallgatnak végig. Néhány betegnek alkalma nyílik mesterségének folytatására. Úgy szórakozás, mint a munkaerő részbeni kihasználása céljából ez évben meghonosítottuk a kosárfonást, melyet egy, a Zemplénmegyei Gazdasági Egyesület által kiküldött mester vezet; a kosárfonásban naponta 8—10 értelmesebb beteg leli örömét." „Tíz elmebeteget a várostól mintegy 5 km-nyire fekvő szöllőmben kezelek; itt a borházat a betegek száméira átalakítottam lakóházzá s őrizetükre két vincellért alkalmazok. Az orvosi ellátásokat olykép végzem, hogy naponta egyszer meglátogatom őket. Javulásuk, sőt gyógyulásuk a telepen meglepően gyorsan következik be, amit a jó levegőnek, munkálkodásnak, jó táplálkozásnak tulajdonítok. Ezzel szemben az elmeosztály zárt falain belül a betegek javulása és gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe, mert ezeknek nem nyílik annyi alkalmuk a munkára, a jó levegőn való tartózkodásra s általában azon előnyökre, amelyekben a családi ápolásban levő betegeknek részük van. A családi