Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pisztora Ferenc: A schizophrenia és a paranoid kórformák gyógyítási kísérletei a Monarchia korabeli Magyarország különféle psychiátriai intézményeiben
A későbbi években — s főleg a két világháború között — a klinika beteganyagának jó részét a felső és középosztály, az értelmiség és a kereskedő réteg adta. Az elmekór- és gyógytani tanszék, majd klinika gyógyító tevékenysége kitűnően tanulmányozható — többek között — a korabeli kórtörténetekből is, mivel azok a jelenlegi jogutód, vagyis a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Psychiátriai Klinikájának a kórrajztárában túlnyomórészt rendelkezésre állanak, egészen 1883tól kezdve folyamatosan; másrészről, mert ezek a kórrajzok az egész Monarchia időszaka alatt a legbővebben és legszínvonalasabban megírtaknak tekinthetők 100 ; harmadrészt, mivel a pesti klinika főleg a századforduló utáni beteganyagában is meglehetősen sok paranoid kórforma és schizophrenia akadt. 101 Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy 1908-ig az elmekórtani tanszék tevékenysége elsősorban a betegek gyors és részletes kivizsgálására irányult — miután „Megfigyelő Osztályon" működött —, s túlnyomórészt a precíz diagnosztikai megítélést és az oktatást súlypontozták. (Moravcsik E. E. a Laufenauer K. felett mondott emlékbeszédében pl. utalt arra, hogy néhai főnöke klinikáján megkívánta, hogy az előforduló somatikus bajoknál specialisták vizsgálata és tanácsa kéressék ki.) A gyógyítás korszerűbb és sokrétűbb formái már csak az új klinikai épületekben bontakozhattak ki igazában, mindenben Moravcsik E. E. fentebb ismertetett elképzeléseinek megfelelően. 4. A „Budapesti magy. kir. Országos tébolyda" az állami elmegyógyintézetek sorában másodikként — az 1864-ben működésbe lépett nagyszebeni után — 1868 végén nyílt meg a Lipótmezőn, 500 beteg befogadására tervezve. De már 1900. jan. 1-én a beteglétszáma elérte a 950 főt, s ugyanezen évben összesen 1651 beteget ápoltak benne. Megnyitásától kezdve 1900-ig összesen 10.411 beteget vettek fel (Hollós I., 1909), azok 29%-át a fővárosból, nagyobb részüket vidékről. Pisztora F. (1977) számításaiból ismeretes, hogy úgy az 1899., mint az 1916. évi betegforgalomnak kb. egynegyedét tették ki a közép- és — elvétve — a felső osztályból származó páciensek, míg a betegek többsége napszámosokból, földművesekből, iparosokból stb. rekrutálódott. 1916-ban pl. a III. osztályú élelmezési osztályon 1810, a Il-on 228, az I-ön 15, s a luxusosztályon csupán 5 beteget ápoltak. 102 10 A legrégibb kórtörténetek 1889-ig a „Szt. Rókus Közkórház. Elmebetegek megfigyelő osztálya. (Elmekór és gyógytani tanszék)", majd 1890-től a „Szt. János Közkórház. Elmebetegek megfigyelő osztálya. (Elmekór és gyógytani klinika)" és a „Székesfőváros Dunajobbparti Közkórházak Elmebeteg Megfigyelő Osztálya. (Elmekórtani Klinika)" nyomtatott feliratot viselték, kézzel írottak és átlagosan 6—20 oldal terjedelműek. Elég részletesek az anamnesis, s a felvételi szomatikus és psychés status leírásában, és igen gyakori és bőséges decursusokat tartalmaznak. Új kórrajzforma jelenik meg az 1910-es években, „Budapesti kir. magy. tud.-egyetemi elme és idegkórtani klinika" felirattal. Ezek a kórtörténetek már sokszor géppel írottak, 10—30 oldal terjedelműek, olykor szinte pathográfiai bőségűek, s intelligencia-vizsgálatokat és asszociációs kérdőíveket, valamint sok oldalas, aprólékos decursusokat — melyekben olykor még a beteg napi álmai is szerepelnek — foglalnak magukban. 11 Hasonló volt a helyzet a kolozsvári egyetemi klinika betegforgalmában is, ugyanezen időszakban. Hegyi M. A dementia praecox formáiról című dolgozatában (1907) a következőket írta: „A kolozsvári elmegyógyintézeti klinikán 1902. jan. 1-től 1906. szept. l-ig összesen 1150 elmebeteg gyógy kezeltetett. A kezelt betegek legnagyobb, 20,2 %-át a paralysis progressziva s utána a harmadik helyen 9,01 %-kal a dementia praecox képezte. Ebből a 9,01%-ból, vagyis 105 esetnek 6,6%-a dementia praecox hebephrenica, 7,6% dementia praecox paranoides, 17,1 % dementia praecox katatonika a Kraepelin formáinak találó képét mutatták, ellenben a 15,4% a Kraepelin-jéle varietások egyikébe sem osztható be..." És e statisztikában nem szerepelnek a schizophrenia körön kívüleső paranoid kórformák! 12 Magyarország Elmebetegügye az 1916. évben. Bp. 1918. 64—65.
