Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pisztora Ferenc: A schizophrenia és a paranoid kórformák gyógyítási kísérletei a Monarchia korabeli Magyarország különféle psychiátriai intézményeiben

a paranoid képek vonatkozásában főleg kezdetben tartja jónak: „Lehet u.is, hogy ezen, még nem megszilárdult fázisban a psyches sokk — melynek lényege internálás és betegségbe való belátás — még nagyobb és kihatóbb befolyással 6/V."

40 A környezetükkel össze nem férő paranoiások tébolydai elhelyezése mellett száll síkra Moravcsik E. E. is : „Itt a világtól, s izgató befolyások elől elzárva, lassankint megnyugszanak és sokszor használható házi munkások válnak belőlük."

41 Epstein L. (1901) általános therapiás célkitűzései között mint egyik legfontosabbat említi, hogy a beteg elhelyezése, kezelése és ellátása terén a hátrahúzó erőket fékezni, az előrevivőket serkenteni kell. Az elhelyezés tekintetében kifejezetten a hátrahúzó erőkhöz sorolja a főleg az állami elmegyógyintézetekre jellemző állandó zsúfoltságot, ami lehetetlenné teszi a betegek megfelelő osztályozását és elhelyezését. Ily módon ,,. .. pl. ha a javuló, hallucinációit és téveseszméit corrigálni kezdő, elmebajából feleszmélő beteget továbbra is előbbi zavart társaságában meghagyom, a helyett, hogy egy neki inkább megfelelő, componáltabb környezetről gondoskodnám, — hátráltatom vagy éppenséggel meg is akasztom a gyógyulás folyamatát."^ Éppen ezért Oláh G. (1903) olyan nagyobb intézetegységek létrehozását tartotta célszerűnek, „... melyeknek részei ha területileg nem is képeznek egy komplexumot, szükséges, hogy a legmesszebbmenő differenciálódást megengedő egységes szervezetet alkossanak egyedül azon fontos orvoslási célból, hogy a beteg könnyen végigvezethető legyen azon milieukön, melyeket a kórfolyamat egyes mozzanataiban igényel."

13 A csupán napjaink leghaladóbb gyakorlatában megvalósuló, a psychiátrián belüli további specializálódásra és a gyógyítás tagolódására utaló előrelátó igény jelentkezik Lechner K. (1902) alábbi javaslatában: „A közepes nagyságú, 400—500 lakóra szánt intézetek a legcélszerűbbek. És ezek értékükben tetemesen emelkednek, ha különféle, az egyes betegségformáknak megfelelő épületekből állanak, avagy egyes kóralakok számára külön intézetek létesülnek, így keletkeztek több helyütt az epilepsiások kolóniái, az iszákosok menházai, a büntevő elmebetegek fogházai, a hülyék nevelőintézetei, valamint az ideg és kedélybajosok szanatóriumai. Az ilynemű elkülönítés nemcsak a betegek, hanem elmegyógyító intézetek javára is esik."

u 2. A Monarchia egész időszaka alatt szembetűnő, hogy a psychiáterek milyen nagy gondot fordítottak az elmebetegek — köztük a schizophrének és paranoidok — szomatikus panaszaira és testi gyógyítására is, legyenek azok a panaszok akár a psychozis vélt rész-okai, akár már a következményei. Schwartzer F. (1858): pl. a szerelmi tébolynál fellépő ingerlékenység módosítására többek között hígított italokat, mint savó salétrommal, növénytáplálat stb. javasolt. Moravcsik E. E. (1897) a tébolyodottság gyógyításának keretében felhívta pl. a figyelmet arra, hogy ahol szervi betegségek (emésztési zavarok, bélférgek, vérszegénység) fordulnak elő, ott elsősorban ezeket kell orvosolni. Az abstineáló beteget ugyanakkor mesterségesen kell etetni, s — nagy psychiátriai gyakorlatát tükrözi azon megjegyzése, mely szerint — a mérgeztetési téveszmés beteg előtt célszerű az ételt megízlelnünk, vagy pl. fel nem tört tojást adunk neki enni, amelybe u.i. a méreg bevitelét nem tartja lehetségesnek. Salgó J. (1899) a kielégítő, bő táplálék nyújtását főleg a hypochondrias és a depressziós tébolyodottaknál tartja lényegesnek. A „heveny 40 Salgó J.: i. m., 307. 41 Moravcsik E. E.: i. m., 309. 42 Epstein L.: i. m., 156. 43 Oláh G.: i. m., 123. 44

Lechner K.: i. m., 112.