Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pisztora Ferenc: A schizophrenia és a paranoid kórformák gyógyítási kísérletei a Monarchia korabeli Magyarország különféle psychiátriai intézményeiben

A kor idősebb elmegyógyászainak; legfontosabb eljárásai közé tartozott még a vérvétel, melynek révén a „vérrel túlzottan telített" agyat kívánták tehermentesíteni. Igen sokféle formában használták továbbá a fürdőket; az egész test heves megrázkódtatását és következményes, kedvező psychés visszahatást volt hivatott elérni a beteg hirtelen hidegvízbe való merítése, az ún. „bain de surprise", vagyis a „meglepetést' fürdő"; súlyos melancholiánál és hypochondriánál hasonló célból alkalmazták a „vízesés-fürdőket", azaz jelentős magasságból 40—50 vödör hideg vizet engedtek folyamatosan a beteg fejére; a „fecskendő-fürdők" esetében a hidegvizet kézifecskendővel zúdították a páciensre. Kraepelin E. (1918) inkább a meleg fürdők hasznosságát dicséri, azok ugyanis szerinte kedvező hatásúak a tisztátalanság következményire, növelik a bőr párolgását stb. A betegek foglalkoztatásának a rendkívüli therapiás értékét — főképpen, ami a mezőgazdasági és a kertimunkákat illeti — a tapasztaltabb elmeorvosok már korán felismerték.

13 Leupoldt M. J. (1824 és 1825) azonban szükségesnek vélte hangsúlyozni, hogy a munkát nem szabad csupán csak mechanikusan végrehajtani, de félbeszakítva azt időnként, a betegek figyelmét az elvégzendő feladat természetére és minőségére is fel kell hívni, megbeszélve velük, hogy mit és miért csinálnak. „így lesz a foglalkoztatásból értelmes tevékenység, amely az egész embert igénybe veszi; így lesz végre az érzéketlen e/tompultság megbolygatva, az állhatatlan csapongás megfékezve, a fixált téveseszme megrendítve, az «a/omszerü téboly», a céltalan spekulálás a megfogható tárgyakhoz kötve és a valósághoz szoktatva..." — írta. Egészében véve Kraepelin E. — 1918-ban publikált, s az elmúlt 100 év psychiátriai fejlődését áttekintő monográfiájában — negatívan értékelte és talán túlságosan is szigorúan ítélte meg a XIX. század első felének az elmegyógyászati teljesítményeit.

14 Annál figyelemre méltóbb és az előbbi véleményhez képest pozitív kontrasztot képező Horánszky N. (1968) méltatása az első és egyben kiemelkedő magyar elmegyógyász, Schwartzer F. munkásságáról. Schwartzer F. szemléletére és gyógyító tevékenységére még ugyancsak hathattak az előző évtizedek Kraepelin E. által erőteljesen bírált psychiátriai tradíciói, ugyanakkor határozottan elvetette a durva kényszereszközök használatát, intézetéből mindent száműzött, ami a betegek megfélemlítésére, kínzására alkalmas és bennük a börtön érzését keltheti. Erősen megszorította továbbá a véreresztések alkalmazását, szorgalmazta ugyanakkor a (főleg kerti munkában való) foglalkoztatást és a szórakoztatást. (Pisztora F., 1980.) Hasonlóan a XIX. század fentebb említett azon psychiátereihez, akiknek a szemléletére a beteg ember egészben való látása voltjellemző, hazánk Monarchia korabeli legkiválóbb elmegyógyászainak általános therapiás szemléletére is az elmebeteg testi-lelki szükségleteire egyaránt kiterjedő gondoskodás, a gyógyeljárások alkalmazásában átfogó synthézisre való törekvés, valamint a therapiás módszerek konkrét kiválasztásában — mindenkor a beteg és a betegség egyéni sajátosságaira való tekintettel — bizonyos bölcs eklekticizmus volt jellemző. 13 Esquirol, J. E. D., Heinroth J. Chr. Aug., Langermann J. G., Willis Fr., Jacobi M. és még sokan mások dicsérik a therapiás célból végzett munka üdvös, gyógyító hatását, melynek egyik össztevője az elfoglaltság, a másik az elvégzett feladat miatti belső elégedettség. 11 A 100 évvel azelőtti psychiatriáról szó szerint a következőket írja: „Az elmebeteg elhanyagolása és durva kezelése, a megfelelő elhelyezés és orvosi gondoskodás hiánya, az elmebetegségek okairól és lényegéről vallott homályos nézetek és fonák, zagyva elképzelések, valamint az ápoltaknak a sokszor értelmetlen, részben kalandos és károsító therapiás intézkedések által való gyötrése és kínzása jellemezték ezt az időszakot". (Hundert Jahre Psychiatrie, Berlin, 1918. 68. és 69. o.)