Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pethő Bertalan: A psychiatria mint történeti rendszer

társ" megszűnik ott, ahol ,,betegségtünet"-rői beszélnek (Binswanger 1951), már csak az embernek mint társadalmi lénynek a vizsgálatával remélhető előrelépés. 6.3. A biológiai és a szociálpsychiatria ellentéte Végletes formájában ez az ellentét az antipsychiatriai pozícióba kerülő szociálpsychiatria és a custodialis típusú psychiatria hagyományainak őrzőjeként feltűnő biológiai psychiatria antinómiáját jelenti (3. tábla). A két elvont szemlélet egymást kölcsönösen megsemmisítő kritikájára egyfelől a betegség-fogalom mellőzése és a medicinális értelemben vett gyógyítás elmulasztása, másfelől a beteg személyes és társadalmi jellemzőinek mellőzése és a szociotherápia, valamint a rehabilitáció nyújtotta kedvező esélyek elmulasztása ad alapot. E kétféle negatív iatrogeniát kétféle pozitív iatrogenia súlyosbítja. Az antipsychiatriai pozícióba kerülő szociálpsychiatria az orvosi, morális, psychoanalyticus, családi interactiós és socialis modell helyett konspirációs és psychedelicus modell szerint vélekedik az „őrültségről" (Siegler, Osmond és Mann 1969). Ez utóbbi modellek a társadalom psychiatrizálását célozzák a psychiatria társadalmiasítása helyett, és az elmebetegek életformáját propagálva manipulálják a társadalmat. Ez az ideológia végső soron antihumánussá és cinikussá válik. R. D. 3. táblázat A biológiai psychiatria és a szociálpsychiatria szembenállása a szociálpsychiatria a biológiai psychiatria >> O S3 — < S demokratikus, toleráns, a „beteg" érdekeit védi, társadalomkritikai szemléletet képvisel, a „beteg" szerepet szociális stratégiának tekinti, partnernek tekinti a „beteget", méltóságát őrzi, psychotherapiás alap-beállítottságú, a therapiát interactiós folyamatnak tekinti, a motívumok maximális analysisére törekszik, a therapiás folyamatban maximális közös felelősséget ébreszt, a csoportfolyamatban a betegek kölcsönösen therapeutákká válnak, a therapiás csoport messzemenően önmeghatározó autoritativ, intézményes hierarchikus, apersonalis, asymmetrikus (dyadicus) orvos-beteg kapcsolatra épít, túlfeszíti a megmagyarázást, a custodialis psychiatria örököse, korlátozza és sérti a személyes szabadságot, társadalmi erőszakszervként működik, punitív, a somaticus therapia túlhajtása és a psycho-sociotherapia elhanyagolása révén biológiai műtermékké teszi a beteget, figyelmen kívül hagyja a környezeti feltételeket, therápiának álcázva manipulálja a társadalmat .2 >> 5 £P •I S túlfeszíti a megértést, figyelmen kívül hagyja a somaticus kórfolyamatot, nem törődik az egészséggel, szabadjára engedi az abnormálisan viselkedő embert, az egyenlőség mítoszával keni el a betegség által létesített egyenlőtlenséget, a psychoszociális felépítménnyel törődve, szem elől téveszti a somaticus alapokat, a biológiai kezelés elmulasztásával és kóros közösségek istápolásával szociális műterméket állít elő, a beteget és a beteg közösséget konzerválja és emancipálja meggyógyítás helyett, elmulasztja a humánus segítség-nyújtást, antipsychiátria ürügyén manipulálja a társadalmat az abnormális viselkedés gyökereként somaticus kórfolyamatot keres, a betegséget biológiai alapjainak megfelelően biológiailag gyógykezeli, a beteg egészségét igyekszik helyreállítani, az abnormális viselkedést somaticus (kór)folyamat tünetének tekinti, valódi segítséget nyújt a rászorulóknak, a beteget az egészségesek szintjére igyekszik emelni, természettudományos alapon humanista eszményt követ.