Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pethő Bertalan: A psychiatria mint történeti rendszer

egyfelől a «szubjektivitas» fokozódása, azaz a szubjektív tényező hatékonyságának növekedése felé azáltal, hogy az önmegfigyelés szószerinti értelemben előtérbe keriii (gondolkodáslélektan stb.) ; másfelől a «teszt»-módszerekben (állat-, gyermek-, kifejezés-, obejektív teljesítmény-psychológia) a szubjektív, azaz tudati aspektus teljes kikapcsolása felé''. A kísérlet kritériumai az életközelség elérése érdekében annyira vesztettek szigorúságukból, hogy végül már nem a valósággal való kvantitatív egyezés, hanem az élet és kísérlet történés-típusának egyezése látszott döntőnek (Lewin 1927K Természettudományos értelemben véve ezek a kísérletek már nem egzaktak, azaz nem nyújtanak bármikor utánvizsgálható, kvantitatíve meghatározott eredményeket, hanem a psychológiai kísérletek egzaktsága a vizsgálat tárgyának egzaktságképességéhez, objektív mérhetőségéhez és mértségéhez igazodik (Wellek 1969, 202.j. Ily módon a történelmi fejlődés során éppen ellenkező konstelláció következik be, mint amilyen Wundt idejében volt észlelhető: a kísérletek a történettudományos psychológiában is meghonosodnak, az egzaktság pedig nemcsak hogy a természettudományos psychológiára szorítkozik, hanem még ezen belül is alakváltást szenved, szigorúságából veszít. Az ember tényleges mivoltának megismerése céljából azonban még a legtágabb értelemben vett kísérlet is túlságosan mesterkéltnek és felszínesnek tűnt. Az érzelmek Wundt által történő kísérletes megközelítésével szemben pl. „nem a laboratóriumi kísérlet szituációja, hanem az élet egzisztenciális szituációja az, amiben a szeretet és gyűlölet érzelme, a visszavonhatatlan döntés aktusa egyáltalán a «lelki mélysége aktusai... hozzáférhetők'''' — írta pl. Lersch 1942-ben. Figyelembe véve, hogy a különböző típusú experimentális törekvésekben elsősorban a tanulmányozott jelenségek tömeg-aspektusa közös, a „kísérlet" és az „egzaktság" fogalma pedig többféle alakváltozást szenved, ezeket a törekvéseket statisztikai irányvonalhoz tartozónak tekintjük. A statisztikai irányvonal ellentéte a szokásos felfogástól eltérően, nem a klinikai, hanem az egzisztenciális irányvonal. Az eredetileg elsősorban egyaránt leíró természetű experimentális és klinikai irányzat ugyanis a megérthető és megmagyarázható összefüggések tárgyalásával és beépítésével emelkedett arra a rangra, hogy a transphaenomenális struktúra megragadására képessé váljék. A „statisztikai" és az „egzisztenciális" megjelölés ezt a módszertani gazdagodást, egész emberre irányuló tematikabővülést és történelmi fejlődést juttatja kifejezésre az „experimentális" és a „klinikai" megjelöléssel szemben. 5.1. A statisztikai irányvonal belső ellentmondásai A psychiatriában elsősorban a psychológiai tesztek alkalmazása révén bontakozott ki és erősödött meg a statisztikai irányvonal. A psychológiai tesztek („mental tests") J. McKeen Cattell és Alfred Binet kezdeményezése nyomán gyors ütemben terjedtek el és szaporodtak a múlt század utolsó évtizedétől kezdve. 1946-ban pl. már több mint 5000 tesztet tartottak számon. Az egyszerű kísérletes psychológiai vizsgálattól egyfelől a standardizálás igénye és megvalósítása (vagyis a tömeg-aspektus biztosítása), másfelől a kísérletes feltételeknek és a vizsgálat tárgyának szabatos ellenőrzése (réhabilitas és validitás fajtái) különböztetik meg a psychológiai teszteket. Az eltérést jól érzékelteti pl. a klinikai gondolkodásvizsgálat és az intelligencia-vizsgálat különbözősége. Az olyan vizsgálatokat, amilyenek pl. az ún. Kleist-sémában találhatók (pl. Ebbinghaus-próba, Masselon-próba, fogalmak meghatározása stb.) hagyományosan „intelligencia-vizsgálat" eszközeinek szokás ugyan tekinteni, az eredmények értékelése azonban kvalitatív és a vizsgák