Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Pethő Bertalan: A psychiatria mint történeti rendszer

sajátosságainak kutatása során fogalmazódott meg az önálló, egymástól független betegségegységek megragadásának igénye. Kahlbaum, aki először maga is az egységpsychosis tanával rokonszenvezett, a következő kritériumok alapján minősített egy betegségképet betegségegységnek: azonos aetiológia, azonos tünettan, azonos kórlefolyás, azonos végállapot és azonos somaticus lelet. Kraepelin ezeknek a kritériumoknak az átvételével kísérelte meg a psychiatria rendszertanának kidolgozását. Tankönyvének egymást követő kiadásaiban egyaránt megfigyelhető ennek a törekvésnek az eredménye és ellentmondásossága. Ahogyan a rendszerezés átfogóbbá vált, úgy szimplifikálódott (a systematizáló és a szimplifikáló törekvések paradoxonja [82 : 480.] ami pl. a Dementia praecox kategóriájának kialakításában tapasztalható), a tünettani mozaik-munka eredményeképpen pedig egyre bővült az egyazon kórformában fellelhető tünetek köre és egyre inkább elmosódtak a kórformák határai. Wilmanns pl. már 1907-ben felhívta a figyelmet a tünetbővítés veszélyeire, majd 1920-ban már maga Kraepelin vált szkeptikussá a nosológiai kutatásokat illetően. Megállapította, hogy az addigi klinikai-psychiatriai kutatás bizonyos mértékig holtpontra jutott, mert mennél jobban behatolnak a betegségformákba, annál nagyobb nehézségek támadnak (68:1.). Miután sorra veszi az elmebetegség megjelenési formáit, megállapítja, hogy sem egyetlen betegségjel, sem ezek kombinációi alapján nem lehet biztonsággal következtetni az alapul szolgáló kórfolyamatra (68: 28.). A nosológiai rendszeralkotáshoz viszonyítva az egységpsychosis tudományelőttes psychiatriától öröklött tana kezdetleges tudományos álláspontnak tűnik. A nosológiai rendszeraíkotás kudarcát tekintve azután az egységpsychosis tana új értelmet nyer, mert mindannak a sokrétűségnek, variabilitásnak és dinamikai árnyalatnak a felvételére képes, ami a nosológiát szétfeszíti. A klinikai irányzatra ettől az időszaktól kezdve a nosológia és az egységpsychosis tanának antinómiája (1. tábla) nyomja rá a bélyegét. E két klinikai irányvonal a későbbiekben a korszerű problémáknak megfelelően színeződött, pl. amikor az anthropocentrikus ill. a statisztikai irányzat vonzkörébe került. Lényeges közös jellemzőjük viszont, hogy egyaránt somaticus kórfolya1. táblázat A nosológia és az anthropocentricus egységpsychosis tanának szembeállítása a nosológia az egységpsychosis tana A nosológia hívei azt mondják, hogy természettudományos, szigorú, határozott, részletező, valósághű, finom, megfigyelésen alapul, utánvizsgálható, tárgyilagos, rendszeres, szilárd diffúz, ködös, tudománytalan, heterogén módszerű, megfoghatatlan, esetleges, psychologizáíó, szubjektív, kontrolálhatatlan, cseppfolyós, alaktalan Az egységpsychosis tanának hívei azt mondják, hogy merev, statikus, embertől távoli, életidegen, személytelen, aprólékos, mesterkélt, steril, gyógyítással nem törődik, részleges, egysíkú, száraz emberközeli, dinamikus, gyógyításra centrait, többsíkú, árnyalt, megértő, történettudományok eredményeit is magában foglalja, képlékeny, rugalmas, személyes, komplex, eleven, életközeli