Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

KRÓNIKA

,,Ha tudományos munkásságunknak jelentőséget akarunk biztosítani, igyekezzünk eredményeinket a világirodalomban is közölni" — vallotta és valóban, a hazai és a külföldi szakirodalmat egyaránt gazdagító tudományos publikációi biztosították számára a kandidátusi fokozat elérését, a ,,Bugát Pál" és a „Szocialista Kultúráért" emlékérem elnyerését, a Nemzetközi Tudománytörténeti Akadémia lev. tagságát; valamint számos tudományos társaság, egyesület és bizottság tagságát. 1942-ben még joggal írta Fülöp Zsigmond, hogy „a máskülönben eléggé tekintélyes magyar természettudományi irodalomnak mindeddig volt egy nagy hézaga: soha senki nem írta meg magyar nyelven a vegytan történetét". Fülöp könyvének újabb kiadása (1957) óta örvendetesen megváltozott a helyzet, és ebben jelentős érdemeket szerzett Szőkefalvi-Nagy Zoltán, aki Szabadváry Ferenccel közösen írt ,,A kémia története Magyarországon" (Akad. Kiadó, Bp. 1972) c. könyvével méltán keltette fel a nemzetközi közvélemény figyelmét. A kémia történetének egy jelentős szakasza azonos az orvostudomány történetével. A kémia első művelői hazánkban is orvosok voltak, így került kapcsolatba a kémiatörténész az orvostörténelemmel, amelyben ugyancsak maradandót alkotott. Hatvani Istvánról, Uosvay Lajosról, Kováts Mihályról, Lengyel Béláról, Mátyus Istvánról, Nyulas Ferencről, Rátz Sámuelről, Torkos-Justus Jánosról, Winterl Jakabról és másokról: iatrokémikusokról, balneológusokról, gyógyszerészekről és gyógyszervegyészekről készített értekezései és monográfiái — Ilosvayról írott művét pl. ,,A múlt magyar tudósai" c. sorozatában az Akadémiai Kiadó bocsátotta közre — számunkra is feledhetetlenné teszik a kitűnő kémiatörténész nevét. Szőkefalvi-Nagy Zoltán a tudománytörténetírásban is —jó vegyészhez méltóan — analitikus volt. írásait — miként Uosvayét — „a megbízhatóság, a kötelességérzet, a szorgalom, a törhetetlen akarat, a mindig szép és jó után való törekvés" jellemezte. Szaktudományában, a kémiában viszont helyesen alkalmazta a történeti szemléleti módot, amely — mint írta — „nemcsak a régmúlt eredményeinek felmérésében, hanem a tegnap és a ma tudományának értékelésében" is nélkülözhetetlen. A tudományok fejlődésének jelenlegi szakaszában nemzetközi méretekben hatalmas küzdelem folyik a „történelemalkotás" érdekében. A történeti múlt tényekkel történő bizonyítása fémjelzi a ma tudományának színvonalát, sőt eredményeit, ezért a tudománytörténész munkáját egyre szélesebb körben igénylik és tartják nélkülözhetetlennek. Ezt az igényt Szőkefalvi-Nagy Zoltán idejekorán, sőt korát megelőzve felismerte, ez a felismerés hatotta át egész gondolkodásmódját és irányította lépteit. Ezzel a tevékenységével vívta ki, hogy a kémiatörténet hervadhatatlan érdemű kutatójának emléke előtt kegyelettel hajt fejet a Magyar Orvostörténelmi Társaság. K. D.