Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
FOLYÓIRATOKBÓL - Revue d'histoire de la pharmacie, 1980 (Bánóczy Erika)
Quevauviller, A.: L'hygiène au X Ville siècle d'après l'abbé Jacquin (24—38. p.). Jacquin abbé (1721— kb. 1790). Az egészségről c. értekezéséből (1762) bő részleteket közölve, a szerző megkísérli bemutatni, hogy ez a mű az életvitel, gyermekgondozás, táplálkozás, közegészségügy és környezethygiénia kérdéseiben korát megelőző nézeteket vallott. Julien, P.: Médailles modernes ci sujet pharmaceutique et médical (39—47. p.). Egy korábbi lista folytatásaként újonnan kiadott gyógyszerészeti és orvosi témájú érmék leírása, képmelléklettel. A folyóirat évek óta folytatásokban közli a párizsi Gyógyszerészeti Kollégium üléseinek jegyzőkönyvét, jelen számban 1791. június 1-től 1792. június 6-ig: Procés-verbaux des deliberations du Collége de Pharmacie de Paris (suite), 1791—1792 (48—52. p.). S. Flahaut: Le pharmacien CharlesLouis Cadet de Gassicourt, bâtard de Louis XV, et sa famille (53—61. p.). A Cedet de Gassicourt családból számos híres tudós, gyógyszerész, orvos származott. Charles-Louis (1769—1821) származásának érdekessége, hogy XV. Lajos és Louis-Claude Cadet de Gassicourt feleségének törvénytelen gyermeke volt. Cadet de Gassicourt-tól nevet és igen gondos nevelést kapott. A kor tudósainak társaságában forgott, forradalmár volt, majd Napóleon lelkes híve és udvari gyógyszerésze. 1803-ban kémiai szótárt jelentetett meg. A család utolsó sarja 1964-ben hunyt el. Vol. XXVII. No. 245. Különszám Francois Dorvault (1815— 1879) halálának százéves évfordulójára. Mory, B. cikke vázolja Dorvault életútját és fö művének, a Pharmacie Centrale de France létrehozásának történetét: Dorvault et la „Pharmacie Centrale de France" (79—90. p.). 1852. március 15-én Dorvault kiáltványban fordult kollegáihoz, melyben gyógyszerészegyesület létrehozását javasolta, az egyesület pedig alapítványt tenne egy modellintézmény, egy gyógyszergyártó és forgalmazó központ létrehozására. A vállalkozás szakmai és gazdasági szempontból egyaránt nagy sikernek bizonyult. A Központi Gyógyszertár mellett kutatólaboratóriumok működtek, minden évben pályázatokat hirdettek, és 1860-ban megindult Dorvault lapja, a L'Union Pharmaceutique, mely a gyógyszerésztársadalom ujjászerveződését kívánta elősegíteni, valamint a szakmát informálni a kereskedelmi és tudományos kérdésekről. A Pharmacie Centrale de France máig is őrzi alapítójának újító szellemét. 1895-ben a Pharmacie Centrale évi bevétele először érte el a 12 millió frankot, s a siker megünneplésére Charles Buchet igazgató bankettet rendezett.. Az eseményről fennmaradt egyik dokumentumot mutatja be Julien, P. Le Lunch des 12 millions (91—93. p.) c. cikke. Cotereau, Y. L'Officine de Dorvault (95—107. p.) c. cikke Dorvault „Officine" című művével foglalkozik. Elhelyezi a szerzőt a korban, áttekinti forrásait, meghatározza a mű szellemét, majd nyomon követi a számtalan kiadás történetét (első kiadás 1844, utolsó 1978.). Dorvault művét „univerzális pharmacopoeiának" szánta, melyből a gyakorló gyógyszerész minden kérdésére választ találhat. Az első részben a tarifákkal foglalkozik, a második rész egy általános dispensatorium, a harmadik részben tárgyalja a gyógyszerészeti jogot, végül egy függelékben többek között az állatorvosi és homeopata gyógyszerekről ír. Mai gyógyszerészek körében végzett felmérés bizonyítja, hogy a „Dorvault'* százharminc év alatt sem vesztette ei aktualitását és hasznosságát. Nem volt francia szerző, aki Dorvaultnál nagyobb hatást gyakorolt volna a spanyol gyógyszerészetre. Ezt bizonyítja Folch Jon, G. L'influence de Dorvault en Espagne (108—118. p.) c. tanulmánya.