Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - 200 Jahre Johann Ambrosius Barth, 1780—1980 (Rákóczi Katalin)

200 Jahre Johann Ambrosius Barth, 1780—1980. Leipzig, J. A. Barth Verlag, 1980. 187 p., 90 ill. A lipcsei Barth Kiadó részletes intézménytörténete 1930-ban, fennállásának 150. évfordulóján jelent meg. E jelen ünnepi kötet szerzői arra vállalkoztak, hogy a kiadó munkáját a Barth-dinasztia egyes tagjainak tevékenységén keresztül, valamint a kiadványok tükrében értékeljék. Indokolt ez a visszatekintés, hiszen az elmúlt évtizedek társadalmi átalakulása új szempontokat adott; a tudományos koncepciók és kutatási tervek, valamint a kurrens folyóiratokban közölt új tudományos eredmények az idő távlatában is más megvilágításba kerültek. Az első tanulmány — Klaus Wiecke írása — alapos levéltári kutatás után beszél J. A. Barthról, aki okos döntéseivel, fáradhatatlan igyekezettel a kiadó megalapítója volt. Már az első években kialakult a kiadó profilja, amely a tudományos munkákban és a természettudományos folyóiratok kiadásábanjelentkezett, és ejellegét megtartotta mind e mai napig. A munkát az egyenletes fejlődés, gazdagodás jellemzi az utódok alatt is, akik 1890-ig a Barth nevet viselték. Mintegy hatvan éven át — 1890—1952 között —• A. Meiner vezette a kiadót, kit a szerző különösen nagyra értékel. A második világháború által lelassított, majd véglegesen megszakított munka az 1950-es években ismét fellendült. Vezetője 1960-tól e cikk szerzője, aki a hagyományok folytatása mellett erőteljesen kimunkálja a természettudományos arculatot és hangsúlyozottan a medicina szolgálatába állította. A második tanulmány szerzője K. L. Schober a sebészeti kiadványokat tekinti át. Ezen a szakterületen egyedülállónak mondható a kiadó tevékenysége. A kutatások elősegítésére száz éven át a kurrens folyóiratok adtak fórumot, közülük egyik-másik a mai napig is megjelenik. Már a 18. században kézbe adta a műtéttant és sebészeszközöket bemutató könyveket, amelyek a sebészet mesterségbeli leírását tartalmazzák. Az első világháború, amely a hadisebészetnek sajnálatosan nagy teret nyitott, igen erősen felduzzasztottá a szakirodalmat. 1925—40 között megjelentek a sebészet standardművei, majd 1938-ban az agysebészet első munkái. Az NDK-ban ma a Barth Kiadó a sebészeti irodalom kiadójának tekinthető. Wolfgang Pilz az utolsó tanulmányban az elmúlt kétszáz év általános tudományos és művészeti kiadványait értékeli, amelyek híven tükrözik a társadalmi haladás útját, és bizonyítják, hogy a kiadó a szakirodalmi publikációk mellett is nyitott volt a kor haladó áramlatai iránt. Külön értéke a tanulmánynak, hogy a 19—20. századi természettudományos és orvosi publicisztikát beágyazza a természettudományok fejlődésmenetébe. Az egymás után megalakuló tudós társaságok a folyóiratokban publikálták a vitákban kikristályosodottf elismeréseiket a helyi érzéstelenítésről, az éternarkózisról és a fogorvoslásról. Az olvasó alapos tájékoztatást nyer az orvosi kiadványokról és folyóiratokról, amelyeket a szerzők okos csoportosításban ismertetnek. A visszatekintő reális értékelés hasznos számvetés is egyben, és jó útmutatóul szolgál a kiadó jövőbeli koncepciójának kialakításához. Rákóczi Katalin