Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Banfai-Dollinger, Eva: Die Entwicklung der Zahnheilkunde in Ungarn bis zur Gründung der Zahnmedizinische Fakultät in Budapest (1955) (Huszár György) - Biedermann, Hans: Medicina magica (Tüskés Gábor)
Steiermark, az Osztrák Birodalom „jezsuita-tartománya", a 18. század végéig erőteljes egyházi befolyás alatt állt. A Birodalom három alapvetően fontos kulturális intézményei sorában: Bécs és Nagyszombat előtt Grác vezető szerepet töltött be, és mint ilyen az ellenreformáció egyik bástyája lett, s híd a római Szentszék és a keleti tartományok között. Az akadémia magyar diákjai a dunántúli, horvátországi és szlavóniai, kisebb százalékban a felső-magyarországi megyék ifjaiból kerültek ki. Pontos kimutatások tájékoztatnak a diákok származásáról és a későbbi években az egyházi és állami életben betöltött szerepükről. 1660 óta nyomda is működött Grácban, amely az első évtizedekben az imakönyvek és hitbuzgalmi irodalom szintjét képviselő terméket adott ki, a 17. században azonban megnövekedett a jelentősége az ellenreformáció szolgálatában. Jelentősége a magyar barokk irodalom fejlesztésében figyelemre méltó, a magyar vallásos és hitvitázó irodalom neves művei láttak napvilágot ebben a nyomdában. Rákóczi Katalin Banfai-Dollinger, Eva: Die Entwicklung der Zahnheilkunde in Ungarn bis zur Gründung der Zahnmedizinische Fakultät in Budapest (1955). Fogorvos-doktori disszertáció. Köln, 1979. 130 p. Az egyetemi fogorvos-doktori címet számos nyugati országban csak disszertáció írása, annak nyomtatásban történő közzététele és szabályok szerinti megvédése után lehet elnyerni. Az értekezések fogorvostörténelmi tárgyúak is lehetnek, és ezzel a lehetőséggel a múltban-jelenben egyaránt éltek a fogorvos-doktorjelöltek. A bécsi születésű, de hazánkban nevelkedett Bánfai-Dollinger Éva értekezésének tárgya a magyar fogászat fejlődése. E tárgykörön belül részletesen az oktatással foglalkozik, következetesen párhuzamot vonva a magyar- és németországi fogorvosképzés között. Rámutat, hogy bár a fogorvosképzés ma a két országban igen hasonló, mégis a kialakulásuk útja igen eltérő volt. Az eltéréseket és párhuzamosságokat a fejlődés különböző szakaszaiban jól rögzíti és táblázat formájában is összefoglalja. Értékelve a múltbeli orvos-fogszakorvos képzést, elemzi a mai fogorvosképzésünk előnyeit, ismertetve a budapesti Fogorvostudományi Kar első tanrendjét is. Az értekezést bő függelék egészíti ki. A „Megjegyzések" c. fejezet 25 lap terjedelmű, és ügyesen kiegészíti a szövegrészt adatok részletes ismertetésével. Az érdeklődésre számot tartó, sokszor terjedelmes adatok beleszövése az értekezés alapszövegébe, zavarta volna a gondolatmenet követését. Az irodalom fejezet 159 forrásművet sorol fel, bizonyítva a szerző gondosságát és szorgalmát. Az értekezést szokatlan — de dicsérendő módon — 2 oldalas magyar nyelvű összefoglalás egészíti ki. Huszár György Biedermann, Hans: Medicina magica. Metaphysische Heilmethoden in spätantiken und mittelalterlichen Handschriften. Graz, 1978, 107 lap, 30 facsimile tábla. Felfedezőútra hívja meg az olvasót Hans Biedermann az ókori és középkori gyógyászat irracionális, mágikus elemeinek, metafizikai gyógymódjának bemutatásával. A régi és új terápikus eljárások merev szembeállítása sokszor azt eredményezte 1 , hogy a logikai, oksági kapcsolatokat kereső tudományos gondolkodásmód egyszerűen
