Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Miczbán Izabella: A sejtkép személetének alakulása a XX. században (magyar és angol nyelven)

elektromos áram keletkezik. A computernek, a számítógépnek az a feladata, hogy az érkezett jeleket aszerint, hogy milyen adatokat tápláltak, elfogadja vagy visszadobja. Gyakorlatban a készülékhez fűzött remények nem váltak be, többek közt azért, mert a műszernek adott biológiai programozás nem volt megfelelő. így a Cytoanalyzer, amely több készítményben nagy sejtpopulatiónak előszűrését tette volna lehetővé, és így arra lett volna hivatva, hogy az onkocytodiagnosztikai munkát ökonomikusabbá tegye, ma már elavultnak tekinthető. Ennek ellenére a sejtképről alkotott szemléletünk történeti tárgyalásából mégsem hagyható ki. Az optika és elektronika területén határkövet és egyben fordulópontot jelentett, konstrukciójának helyes elveit felhasználták a további kutatások [13]. Ezek most már kifejezetten abban az irányban történtek, hogy magát a mikroszkópos képet továbbítsák a komputerbe. Az volt az alapvető elképzelés, hogy ha egy sejt mikroszkópos képében lévő összes információ bejut a komputerbe, akkor a korszerű eszközök lehetővé teszik, hogy a sejteket morfológiai jellegzetességük alapján objektíven bíráljuk el. A kutatások egy része egzaktabb, differenciálóbb, más szóval a sejttípusokat jobban megkülönböztető paraméterek után, másrészt a technológiai eljárások tökéletesítése irányában indultak el. Az lett a cél, hogy a mikroszkópos képet számjegyek sorozatára alakítsák át. A technológiai analógia itt a fényképezés folyamata volt. Ez utóbbinál tudvalevőleg a képet egy fényérzékeny rétegbe visszük át. A különböző optikai sűrűségű területeknek a filmnek lokális, kisebb-nagyobb mértékű elsötétedése felel meg. Az elsötétedések helyett a mikroszkópos kép különböző optikai sűrűségű pontjait egy-egy számjeggyel jelölik. A számjegyek elrendeződéséből alakul ki a komputer számára egy számjegyekből álló, digitálissá tett kép (1968) [8]. A készülék működése röviden a következőkben foglalható össze. A vizsgáló kiválasztja a tüzetesebben megvizsgálandó sejtet. A letapogatás elektronikus kontroll alatt történik, fényforrásnak katódsugárcsövet használva. A fény intenzitását itt is befolyásolja az objektum, amelyen a fény áthaladva fénysokszorozóra kerül, és itt is elektromosjellé alakul. Szerepel azonban még egy fénysokszorozó, amely közvetlenül a katódsugárcső fényét érzékeli, tehát ez a sugár nem megy át az objektumon. A két fény intenzitásának különbsége reprezentálja a készítményben észlelt optikai sűrűségű különbségeket. Ezt az újabb analóg jelet fordítják át bináris számjegyekké. A bináris számjegy, a binary digit, a bit, az információ egysége. A CYDAC, azaz Cytophotometric Data Conversion nevű berendezésben valósították meg először a fenti elveket (3. ábra). A készülék az érdekelt látótérben pontról pontra regisztrálva az optikai sűrűségeket, a cytofotometriás adatokat digitális formába alakítja át, más szóval mintegy lefordítja a mikroszkópos képet a komputeres analízis számára. A 4. ábra egy polymorph magvú leukoeyta digitálissá tett sejtképét mutatja. Az eddigi biológiai, elektrooptikai és technológiai analógiák után szinte önként kínálkozik egy történeti analógia: Columbus gyakorlati indokokból indult más úton Indiába — és felfedezett egy új világrészt. Az objektiválás és a munkaökonórnia praktikus igénye hozta létre a digitálissá tett sejtképet, amely a quantitativ cytologia központi témája lett és kiindulópontja egy új kutatási iránynak: a Citokibernetikának. A CYDAC több mint 100 000 bitre képes átfordítani a mikroszkópos képet. Ennek