Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Farkas Judit—Pisztora Ferenc—Martos Gizella: Történeti szocio-kulturpsychiátriai vizsgálatok egy zárt faluközösségre, a mezőkövesdi matyó populációra vonatkozóan 1895 és 1945 között

Eddigi kutatásaink eredményeit az alábbiakban foglaljuk össze: /. Ami a forrásanyagot illeti: adott populáció psychiátriai morbiditásának a megállapítása legátfogóbb módon természetszerűleg a területen végzett és a teljes lakosságra kiterjedő szűrővizsgálattal lehetséges. Ehhez csatlakozhat azután a szűrésen fennakadó, „beteg" egyének intenzívebb — szükség szerint akár kórházi körülmények között történő — kivizsgálása. Retrospektive, történeti vizsgálat keretében ilyen „szűrővizsgálat" kivitelezése nyilvánvalóan nem lehetséges. Ily módon a vizsgált időszak egészére nézve csupán a meglévő, adott írásos dokumentumokra támaszkodhattunk, s kérdésfeltevéseinket is erősen behatárolták az írott anyagban foglaltak. A területen végzett felmérést — történeti, katamnesztikus jellegű kutatások esetében — legfeljebb az esetlegesen fennmaradt körorvosi feljegyzések és statisztikai adatok pótolhatják, de azok is csak részben. E tekintetben sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy 1895 és 1945 között a mezőkövesdi matyó lakosság psychiátriai morbiditására vonatkozó körorvosi feljegyzéseket — a kórrajzokhoz mellékelt beutalókon kívül — nem sikerült találnunk. Ezen ötven év során egészségügyi jellegű statisztikai felmérés is csupán egy ízben történt: 1936-ban; ekkor mint „mintajárásban", a Rockefeller Alapítvány segítségével K. Stouman, a Népszövetség Egészségügyi Titkárságának tagja végzett a helyszínen vizsgálatokat. Az általa közölt adatok közül azonban egyedül a gyengeelméjűek száma az, amely psychiátriai vonatkozással bír: összesen 26 gyengeelméjű egyént talált, ez az akkori lakosság kb. 3,5 ezrelékének felelt meg. Forrásanyag tekintetében számottevő eredményeket hozott számunkra a különböző elmegyógyintézetekben és kórházi elmeosztályokon fennmaradt betegfelvételi naplóknak, valamint az ápoltak psychiátriai kórrajzainak a vizsgálata, bár ezek a dokumentumok sem voltak mindig hiánytalanul fellelhetők. (Megjegyzendő, hogy amikor az egyik hiányzott belőlük, olykor a másik forrás megléte szerencsésen pótolta e hiányt.) Adatgyűjtésünkhöz felhasználtuk a matyó betegeket elsősorban felvevő Borsod vármegyei Erzsébet Közkórház elmeosztályának, valamint az Egri Irgalmasrendi Tébolyda női és férfi osztályának 1895 és 1945 közötti betegfelvételi naplóit. Emellett átnéztük — mint átfogó, országos felvételi gyakorlattal rendelkező intézményeknek — a Lipótmezei Országos Tébolydának, az Angyalföldi Tébolydának, továbbá a Budapesti Elmekórtani Klinikának a vonatkozó időből származó, részben hiányosan fennmaradt felvételi könyveit. Végezetül anyagunkat kiegészítettük az egyéb irányú psychiátriai kórrajzfeldolgozásaink során véletlenszerűen előkerült matyó betegek kórrajzanyagával. Feldolgozásra került ily módon a Lipótmezei Országos Tébolyda kórrajzanyaga a vizsgált ötven év egészét illetően, míg az Angyalföldi Tébolyda, a Budapesti Elmekórtani Klinika, a Nagykállói Elmegyógyintézet, továbbá az Országos Igazságügyi Megfigyelő Intézet kórrajzanyagának a Monarchia időszakából származó évjáratai, tehát az 1895 és 1918 közötti időszakból származó kórrajzok. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a fenti országos intézetekbe tapasztalataink szerint csupán szórványosan kerültek matyó betegek, s ezek többsége is csupán születési helyét tekintve volt mezőkövesdi, de rendszerint onnan elszármazott, másutt lakó egyén volt. A lelőhelyeken található forrásanyaggal kapcsolatban mint fontos körülményt kell kiemelnünk: a psychiátriai kórrajzanyag a miskolci Erzsébet Közkórházban csupán az 1900-as évek elejétől van meg, jóllehet e kórházban elme-részleg Schnirch E. szervezésének betudhatóan már a múlt század utolsó harmadában működött. Az Egri