Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Martos Gizella—Farkas Judit—Pisztora Ferenc: Szocio-kulturális tényezők hatása a mezőkövesdi matyók pszichés sajátosságaira és megbetegedéseire a XVIII. és XIX. században
hátra vannak, s ez az, hogy illyetén szűk időben nem lévén föld müveiésböli kereset módjuk — költözködni tömegesen hajiadnak volnának." A gőzgépekkel meggyorsított új anyagi kultúrában nem részesedtek. Elszerződtek gyalognapszámosnak. A megyei főorvos így ír róluk : „Munkában őket felül nem múlja, sőt meg sem közelíti semmiféle munkás. Munkaerejük nyilván összefüggésbe hozható jó táplálkozásukkal. Pénteket kivéve, amidőn csak vajjal főzött ételt esznek különösen, mindennap húst és szállóimat esznek, a főzést magukkal hozott szakácsné végzi. Ez utóbbi körülmény figyelemre méltó. A jó táplálkozás a munkásnál nem fényűzés, hanem szükséges befektetés, amely keresetképességét emeli." [14] A társadalmi problémák megoldatlansága következtében állandóan nőtt a kocsmák száma és az alkoholfogyasztás. Az 1893. évi Közgyűlési jegyzőkönyvek [15] tartalmazzák az elöljáróság rendeletét arra vonatkozólag, hogy 30 fokon aluli pálinkát nem lehet árulni; az erre kivetett adóból a községnek évi 2000 forint tiszta nyeresége származott, melyet növelni szándékoztak. A lakosság ezekben az években telepített új szőlőket, a direkt termő Noah borszőlőt, mely etil-metyl alkohol és arzéntartalmával elősegítette a B-l vitaminhiányt, delirium tremenst, Korsakow syndromát, epilepsiát, paranoid psychosist. A korra oly jellemző deviáns magatartásformák, prostitúció stb. nem terjedtek el, éppúgy mint azok következményei, a halvaszületések, vetélések, vérbajos magzatok. Az a tény, hogy a matyók mintegy fele summásként az esztendő nagy részétotthonátó! távol kellett hogy töltse, sokuknál bizonyos mértékű lelki válságot idézhetett elő. A rendelkezésre álló pszichiátriai forrásanyag az egri irgalmasrendi kórházból — ami részben kórrajz, részben betegfelvételi napló —, tanúskodik az elmekórformák előfordulási gyakoriságáról. Bár a talált diagnózisokat csak gyűjtőfogalomként használt nozológiai kategóriákba tudjuk besorolni. Három adat figyelemre méltó ebben a statisztikában. így mindenekelőtt az endogén psychózisok — s azokon belül is a schizophreniák és a paranoid kórformák — magas előfordulási aránya. Ebben bizonyára az is szerepet játszott, hogy ide sorolták az egyébként jó prognózisú, főleg adaptációs nehézségekre, lelki válságokra bekövetkező reaktív schizoform psychózisokat. Másodsorban szembeötlő az oligophréniáknak és a senilis kórképeknek a vártnál lényegesen kisebb számban való jelentkezése a kórházi statisztikákban. E tény magyarázata minden valószínűség szerint abban rejlik, hogy a mezőkövesdi „nagycsaládok" feltehetően toleránsabbak voltak, s az otthon tartózkodó családtagok szívesebben felügyeltek a gyengeelméjű, illetve az időskori elmebántalmakban szenvedő rokonokra, mintsem hogy azokat kórházba szállítsák. Esetleg az oligophréneket fel tudták használni a házkörüli munkákban vagy a gazdaságban. Hasonló megfigyelésekről olvashatunk a primitív népek és a hajdani magyar parasztság ilyesfajta viszonyulásával kapcsolatban mind a külföldi — Pelicier Y. [16] Sivadon P. [17] —, mind a hazai — Szórády I. [18] — szakirodalomban. Végül meglehetősen szerénynek tűnik a paralysis progresszíva előfordulási aránya a matyók között egy olyan korszakban, amidőn — és kiemelten a Monarchia idején — ez a kórforma a leggyakoribbnak számított [19, 20]. Erre magyarázatul szolgálhat az a megfontolás, hogy a matyó nagycsaládokban hagyományos és szigorú szexuál-etikai normák uralkodtak. Olyannyira, hogy még a távoli vidékeken mezőgazdasági vendégmunkásként dolgozó férfiak és nők is mindenkor zárt, elkülönült közösséget alkottak, melyre az öregek felügyeltek.
